Kinek vannak BKV-s sztorijai?

Egyszer utaztunk villamoson,és felszállt egy redőnnyel egy őrült ember.Volt nála egy kendő,arra köpdösött,és azzal törölgette a redőnyt.Közben összevissza beszélt.

XD

Ha arra gondolok, hogy amikor utazom a villamoson vagy buszon, és ha valaki telefonál, az valamiért csak ordítva tud telefonálni, akkor valahol megértem a 60 éves asszonyt, hogy kiakadt a telefonálás miatt. Nem egyszer jártam már így hogy a busz elején ülve hallottam, hogy a busz végén a kiscsaj telefonált.

De hogy meséljek sztorit.

2 is van.

Tudni kell, hogy kicsit halláskárosult vagyok. Ha valaki nagyon halkan, suttogva beszél, nem mindig értem meg hogy mit mond. Egyszerűen nem hallom.

A történet is emiatt alakult ki.

Pár baráttal mentünk trolival, mivel csak pár megállót utaztunk, nem volt érvényes jegy vagy bérlet. Én csak arra figyeltem, hogy a barátok jelezték, hogy most kell leszállni, így az ajtóhoz álltam/álltunk. Csak azt vettem észre, hogy mellettem egy alacsony nő suttogva magyaráz nekem.. Csak néztem rá nagy szemekkel, és a körülöttem lévő zajok miatt egy szavát sem értettem, de végig nekem beszélt. Kicsit kínosnak éreztem magam, így odafordultam az egyik srác haveromhoz, hogy

- Tomi. Mit nyekereg nekem itt a nő? nem értem..

A többiek elkezdtek röhögni majd

- azt mondja, hogy elnézést, jegyeket, bérleteket kérném..:)

De a troli megállt, így röhögve leszálltunk, hogy mekkora arc vagyok, hogy így leszereltem az ellenőrt... Pedig tényleg egy szavát sem értettem.

A másik eset a 9-es buszon történt. Már együtt éltem a párommal akinek van egy szokása. Ha úgy tartja kedve akkor csak megsimogatja a melleimet, sokszor viccesen hozzátéve, hogy

- ha nem csöcsörézhetlek meg, addig egy lépést sem megyek.

A buszon hátul a rúdnál kapaszkodtunk. Én elfordultam, mert néztem, hogy melyik megállónál kell jelezni majd, hogy leszállunk. Így nem vettem észre, hogy a párom arrébb állt, hogy helyet adjon egy idős férfinak is, hogy ő is tudjon kapaszkodni. Mivel le kellett szállni a következő megállónál, hátra sem fordulva csak megfogtam a párom kezét, így jelezve neki, hogy most fogunk leszállni. De nem reagált rá. Azt hittem a szokásos "nem megyek egy lépést sem míg nem csöcsörézhetlek meg" jött rá, ezért továbbra sem fordultam feléje, csak felemeltem a kezét a mellemre tettem pár másodpercre, majd mondta, hogy

- na, majd ha leszálltunk, tovább cicizhet, de most menjünk..

Egyszer csak egy mély hang.

- Én örülnék neki kedves, de nem hiszem hogy a feleségem jó néven venné..

Ekkor fordultam oda, és a következőt láttam.

Az öreg kezét fogom (az ő kezét tettem a cicimre is). Az öreg csak huncutul mosolyog. A párom, és akik a közelben levágták mi történt szakadtak a röhögéstől..

Hát elég kínos volt..

Én évekig bérlet nélkül jártam, ha jött az ellenőr mindig leszálltam.

Egyszer felszáll az ellenőr a buszra és már nem volt időm leszállni.

Odajön és mondja: "Jegyeket, bérleteket!"

Hirtelen nem tudtam mit szólni, úgyhogy annyit mondtam neki, ösztönösen: "Köszönöm, nem kérek egyikből se."

Erre nagyon mérges fejet vágott és agresszívan rám ordított:

"Rendben, akkor azt most mindjárt megoldjuk!!!"- és megnyomta a leszállásjelzőt, utalva rá, hogy a következőnél le kell majd szállnom.

Csak az volt a gond, hogy ekkor már tök nyugodt voltam (nem tudom, miért) és csak néztem rá, és mosolyogtam. Nem akartam kinevetni, egyszerűen mosolyogtam az egészen, nem érdekelt egyáltalán, hogy esetleg meg akar büntetni, nem tudtam komolyan venni.

Próbált nagyon szigorú fejet vágni de kezdte látni, hogy ez nem fog összejönni neki.. A megálló egyre közeledett, a helyzet meg egyre feszültebbé vált, mivel én meg se moccantam, csak ültem nagy nyugiba.

Végül is kinyílt az ajtó, még vetett rám egy villámló pillantást aztán pedig, ahogy ő fogalmazott: "megoldotta", fogta magát, azt leszállt. (Én meg utazhattam hazafelé..)