Punkok, rockerek, anarchista palánták - mi lett veletek?

Össze tudnád foglalni egy mondatban, hogy mi a kérdés?

Mert ezt az ömlengést, és önnön szellemi nagyságod mutogatását nem kívánom végigolvasni:)

Hogy lehet ennyit rizsázni az öltözködésről?:D

Szia! Rocker vagyok, 19 éves, férfi O.o

Határozottan az. Nos számomra elég sok dolgot jelent. Miért vallom rockernek magam? Mert nem tetszenek a: Techno, disco, dubstep, pop, rap, hip-hop meg hasonló számok, ellenben kb fél éve betértem haverokkal egy kocsmába, és kicsit ódzkodtam mert alapból antiszociális vagyok (gondolom nem meglepő) és mondom jaj idegen emberek, felnőttek is lesznek, kinéznek, ki tudja mi lesz. Még a zenétől id féltem, de amint beléptem, és meghallottam valami noname banda számát mondom: Ez jó! Azóta sem hallgattam a bandát de akkor tetszett amit hallottam mert hozzá voltam szokva ahhoz, hogy minden kocsmában a kereskedelmi rádiók zenéig nyomatják. De ez nem az volt, ráadásul élőben szólt. Végignézve a társaságon mintha csupa ismerős arcot láttam volna. Rockerek, punkok, metálosok, fiatalok, öregek, lányok, fiúk. Leültünk a haveokkal, iszogattaunk, aztán odamentünk headbang-elni tök ismeretlen számokra. Mindenki rendes volt, idegen emberekbe kapaszkodva headbangeltem, a lábammal gitároztak, és a haverjaim sem maradtak ki a buliból. Este 9-től reggel 4-ig ott voltunk, és nagyon megérte. A második banda feltűnésekor már dobogott a szívem: Mondom igen ezt mégegyszer! Akkor tudtam, hogy rendes emberek vesznek körül, nem primitív majmok akikkel nem tudom megértetni magam, és őket sem értem. Nem féltem tőlük soha de sosem tudtam velük normálisan beszélni, mert mintha hülyékhez beszéltem volna. De akiket a koncerten megismertem hasonlítottak rám, voltak akik több dologban, és voltak akik csak egyben: Rockerek voltak. Aznap jópár új havert szereztem. Azóta is járok ilyen koncertekre. Másik: Megvetem sőt gyűlölöm azokat akik nem ilyenek, és mellé még értelmi fogyatékos birkák is (de azért Ők néznek le minket mert nehogy már különbözzünk tőlük). A zenéjüket a világnézetüket is elvetem, vakok mindannyian... Számomra rockernek lenni olyan mintha kiválasztott lennék. Egy értelmes, életrevaló csoport/réteg tagja akik egymásban a testvért, és nem az ellenséget/riválist látják (ránéztél a nőmre?? Beszótá? Mit néze? Asszed kemény vagy?). Örülök, hogy rocker lehetek, és nem egy discoban feszítek hétvégenként, vagy épp iszom magam a sárga földig, hanem koncerteken headbang-elek, és koccintok a haverokkal. Rám nem vonatkoznak az "Egy hetem" vagy az "Egy hétvégém tipusú postok a "vicces oldalakon", mert nekem nem úgy telnek a napjaim mint a többségnek. Ennek is örülök. Nekem ez az életem...

Nayal:

Remélem azért nem minden rocker olyan, mint te:)

Azok az emberek, akikkel azon a helyen jóban lettél nem azért voltak jó arcok, mert rockerek. Hanem azért, mert rendes emberek, ennyi:) Az általad megvetett "nem-rocker" többi ember között is vannak szép számmal rendes emberek. Akik bár igenis szeretnek alkalomadtán egy zenés-táncos szórakozóhelyen inni egy keveset (igen, részegek is, de azért nem a sárga földig részegednek le), sőt az ottani számokra táncolni, ha nem nagyon elektronikus.

Emellett házasok, normálisan dolgoznak, segítenek egymásnak ha kell.

Igen, rólam és a barátaimról beszélek:D

Eléggé egybites gondolkodás ez, hogy "aki nem rocker, azt megvetem"...

Rocker/metalhead lány jelentkezik!

Nekem egy tényleg érzést (is) jelent az, hogy rocker vagyok. Külsőmön nem látszik (anyagi és alkati okok miatt is) hogy rocker lennék, de lélekben annál inkább. Én ezt abban élem meg, hogy SAJÁT elveim vannak, melyek különböznek a korosztályométól, "különc" vagyok, már maga a zene is egy választóvonal köztem és a korosztályom nagy része között. Úgy cselekszek, ahogy akarok, olyan gondolataim vannak, amiket mások nem fogadnak el (mondván hülyeség/maradi vagyok/fura). Ha rockerekkel találkozom, az egy "felemelő" érzés, mert hasonlítunk egymásra, mind lázadunk a hülyeség ellen, próbálunk ésszel és nyitott szívvel élni. Anno ránk mondták hogy sátánisták, barbárok, huligánok vagyunk, holott egy eléggé összetartó, segítőkész "társadalmi réteg" a rockereké (nyilván vannak kivételek, akik bunkó parasztok). Sőt, szinte mára már mi vagyunk a legsegítőkészebb "klikk", a sok divatmajom összeveszik valamin, "öri-hari-nem-bari" szöveg van, és többet egymás felé se néznek, miközben 2 napja még legjobb barátok voltak. Szerintem a rockereknél azért nincs így. Én ha összeveszek valakivel, akkor is beszélek vele, ott vagyok neki ha baj van, ugyanúgy "vigyázok rá", mert ha valaki tényleg a barátom és tényleg szeretem, akkor egy veszekedés nem állhat a kapcsolatunk útjába.

Örülök hogy rocker vagyok, mert így egy önálló gondolkodású, sajátos közösség tagja lehetek!

18/L

Látom a kérdezőben is rendesen felment a pumpa, csinosan szétszapul mindenkit.

Aha, szóval punk! Őszintén szólva... tényleg minek is hazudni? Nekem teljesen úgy tűnik hogy a mai punkok többsége nem más mint 35-40 éves kliséket ismételgető „előre gyártott lázadó”. Moderkori pánkszterek, a nagy anarchisták...; olcsó cigit szívni, kannás bort inni és a frászt hozni a túlcivilizált embertársainkra, nihilista és legalább annyira anarchista szemlélettel köpni bármiféle rendszerre ami hatalmat képvisel, nekik még mindig menő. Osztják az észt a true punk érzésről, mindig a szabadságról beszélnek. Hogy szabadon élhess, hogy ne piszkálják az embert persze minél inkább élünk azon a fokon annál inkább érezzük hogy az nem az! Durván egyetértek a kérdezővel, a szórakoztatóipar ártalmatlan divattá, bohókás látványossággá és jövedelmező üzletté varázsolta ezt a szubkultúrát is - divathullám lett, amit jó sokan bekajálnak. Ma nincs értelme punk nak lenni, ezt követni már csak gyenge utánérzés.

Persze én is úgy gondolom hogy mindig van miért lázadni csak a kiváltóok változik - de ragaszkodni egy letűnt kor ideológiájához ami már nem illik a mai társadalomra értelmetlen. Akik ezt olvassák! Ti is azok táborát gazdagítjátok akik foggal-körömmel kiállnak az anarchia mellett minden más opciót kizárva, mintha ezt az irányt követni kőbe vésett szabály lenne? Azon kívül hogy egy punk természetesen nem politizál és csinosan kikerülve a dolgot magasról nagyívben letojja de megöl a kíváncsiság, miért verik egyesek a palávert, randalíroznak, lázadnak a rendszer ellen demokráciában? A 70es évek Angliájában még megértem hogy az unalomtól, dühtől és elégedetlenségtől motiválva vadul lázongtaka fiatalok a sz@r rendszer és munkanélküliség ellen, sőt még a rendszerváltás előtti Magyarországon is volt egy konkrét ok ami vérlázító volt. Lehet hogy cseszett szkeptikus a hozzáállásom a dolgokhoz, de én kerek-perec úgy gondolom hogy már nem létezik punk, legalábbis abban a formában ahogy megszületett. Szép volt, jó volt, de megszűnt.

Amúgy ez csak az én véleményem, nem szeretzném ha sértődés lenne ebből!!