Aktív 3D vs. Passzív 3D?

Aktívnál létezik natív fullHD felbontás, viszont a technológia miatt sokan rosszul lehetnek tőle.

Passzív 3D-nél nincs rosszullét, viszont a felbontás jóval kisebb, csak 960*1080 vagy hogy van.

Úgy tudom a 3D mélysége, térbelisége a passzívnak is jó.

Kedves Kérdező!

http://www.youtube.com/watch?v=hST6uAOEWds szerintem a videó elmond mindent! Lehet hogy a passzív 3D képminősége valamennyivel gyengébb, mivel a 3d-s képet úgy állítja elő, hogy az egyik lencsén a páratlan, a másikon pedig a páros sorokat látod, de az hogy nincsen az a szemet megterhelő villogás, nincs crosstalk, és a kép se olyan sötét, mint az aktív 3D-s szemüvegeknél, ez mindenért kárpótol!

Az a bizonyos "megterhelő" villogás a régi filmes mozikban is ott volt minden vetítőben, mégsem szólt arról senki, hogy zavaró lenne.

Sőt az éjszakai utca közvilágítás is villog, az se zavart eddig annyira senkit.

Még a fénycsövek is nagyobb részben nem nagyfrekisek és 50 Hz-el villognak, azért se panaszkodtak az emberek.

Az LG kitalálta, hogy "az aktív rendszer villog".

persze, hogy villog de olyan sebességgel amit a szemünk és az agyunk képtelen követni. De ha tudunk róla, akkor már a tudat alattinkban ott van, hogy ennél valamit észre kellene venni. Máris zavar, hogy miért nem látjuk és lassan el is hisszük, hogy tényleg zavar. Ez inkább pszichés dolog.

Amit még el tudok képzelni, hogy valaki észreveszi, ha a képernyőn ide-oda ugrik a pillantása, akkor megtörhet a kép látványa, amikor a pillantás sebessége össze mérhető a félkép váltással, habár ez is nehezen hihető lenne, hogy valaki ilyen gyorsan pillantgat rendszeresen.

Az olyan jelenséget okozhatna elvileg, mint amikor este sötétben az autó úton előttünk megy egy újabb ledes helyzetjelzőjű autó, ami mellett elpillantva egy hosszú szaggatott csíkot látunk, mert gyorsan villog a fénye.

Egyébként több aktív 3D-t megnéztem már és egyetlen darabnál se láttam semmilyen instabil jelenséget vagy villogást netán remegést sem.

Pontosabban amikor több aktív tv volt egymás mellett, akkor csak azt láttam rezzenéstelenül stabil térhatásúnak amihez a szemüveg tartozott és amelyikkel szinkron kapcsolatban állt. A mellette lévő televíziók képernyőjén tényleg villogott a fény, mert a szemüveg kapcsolgatásának frekvenciájától eltért a kép frissítése így csak a néhány hertz különbség látszott.

De ez nem volt hatással annak a képnek a stabilitására és rezzenés mentességére, amit éppen néztem.

Ezzel szemben plazma tv képét már láttam rezegni és ugrani kicsit minden irányba. Az tényleg zavaró volt.

Egyébként egy másik hasonló kérdést boncoltunk egy másik fórum topikban. azt is érdemes olvasni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/elektronikus-eszkozok__szorako..

Nem, csak ismerem a fizikát! :)

Nálam semmilyen márka képviselője nem jelent előnyt. A fizika nem így működik.

Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy honnan ismerheti valaki ezeket anélkül, hogy a fejlesztésén dolgozott volna. Egy időben, amikor még nem léteztek ezek a televíziók, kb 40 éve foglakoztan ezekkel eleget napi szinten, sőt sokszor még éjszaka is amikor felébredtem. Akkor jöttek a legjobb ötletek. De ez komolyan így van.

Szerintem inkább majd leírom itt később miért is.

Mielőtt bármiről véleményt mondok, a működés fizikai elvét elemzem bármi mástól függetlenül, körül járom több szempontból és megkeresem mi szól mellette és mi ellene, ami lehetővé vagy lehetetlenné teszi, hogy valóban úgy legyen képes teljesíteni.

Annak alapján világosan látszik a lényeg. Előtérbe kerülnek a fizikailag elérhető lehetőségek vagy annak a korlátai. De hát ez csak logika! Nem annyira bonyolult dolog ha valaki már régóta foglalkozik az ilyenek elméletével és logikájával.

Egyszerűbben, ha valaki egyáltalán bármennyire is foglakozik a fizikával.

Ez olyan, mint ahogy az evőeszközöket tudjuk használni mert kiskorunktól kezdbve megtanultuk ezeket a dolgokat érzéki szinten és azóta is folyamatosan gyakoroljuk nap mint nap. Hát persze, hogy tudjuk!

Az viszont megint más dolog, ha valaki az egyértelmű bizonyítékokat nem akarja elfogadni, mi miért működhet és mi miért nem működhet teljes értékűen, csak annyit reagál rá, hogy mindegyiknek vannak hibái. Az nem mindegy, hogy melyik a szembetűnőbb és melyik a zavaróbb.

Mindkét rendszert megnéztem sokszor és az aktívnál sohasem jött elő a leírt hiba a legkisebb mértékben sem. Sem a vilogás, amit az LD képviselői említenek rendszeresen, sem az "áthallás" a másik szemnek szánt információból.

Pontosabban passzív tendszerű televíziónál már sokszor tapasztaltam jókora ilyen "áthallást", mert a szűrő rétegek kicsit távolabb vannak a képernyő felületén, ezért ha nem pontosan szemből nézünk a képernyő felületére, akkor a passzív televíziónál bizony jókora zavar adódott már többször is, amikor próbálgattam nézni a hozzá tartozó szemüvegével. Ott nem csak a csíkok zavarnak és nem csak a felvbontás csökkenése, hanem a kettős szellemkép megjelenés is igen zavaró, ha éppen nem pontosan a képernyő magasságából nézzük.

Ezek már a működési elvből adódóan beépített hibaként szó szerint megszűntethetetlen pronlémák, adott üzemmódban.

Honnan tudhatom?

Amit korábban leírtam, már annak alapján megérthető és így nem igazán vetődhetne fel a kérdés. De ha valaki mégsem tudja megérteni, akkor válasszuk szét több szempontra, hogy miért nem jó és gondoljuk újra. Ezt korábban már megtettem itt és az előzőekben is.

Az egyértelmű, hogy több okból sem alkalmas a jelenleg kereskedelemben kapható passzív 3D televízió rendszer a teljes HD felbontást megjeleníteni.

- Ha a kétszer feleződött felbontást nézzük, amit egy-egy szemmel látunk, az csak az egyik dolog, hogy az nem adódik össze egy egész nagy felbontásként.

- akkor a nézési távolság növekedése (ami azért kell, hogy ne lássuk minden második képernyő sorban a fekete sorokat), az már eleve kizárja azt, hogy olyan messziről nagy felbontást, még ha ott megjelenne se láthatnánk. Ez így már érthető kell legyen, hogy miért.

Létezik egyes 3D mozikban egy olyan passzív szemüveges rendszer, ami ugyanazt a szemüveget használja amit az otthoni passzív 3D rendszerű televíziókhoz is adnak. Az nem csökkenti a felbontást de miért?

A vetítő optika előtt egy polarizációs sík átkapcsoló szűrővel már kivetítéskor képkockánként meghatározza a kivetített képnél, hogy a passzív szemüveg melyik oldalán legyen képes átjutni teljes egészében az adott kép. (A másik szem addig ott is sötét!) A következő képkockát viszont a másik szem számára vetíti az ellenkező polerizációra átkapcsolt szűrőn keresztül. (Akkor az elő szem sötét.) Annál a passzív szemüveggel működő, de mégis aktív rendszernél nincs felbontás csökkenés, azzal együtt, hogy az is passzív szemüveget használ. Viszont ott a kivetítés aktívan átkapcsolgatott polarizációjú adatfolyamként jut a képernyőre. Vagyis a bal és a jobb szemnek szánt képkockák egymást követően és ellentétes polarizációval jutnak a speciális, polarizációs síkot megtaró tulajdonságú vászonra. Az tökéletesen megfelel az aktív rendszernek, csak ott nem a szemüveg az aktív, hanem a vetítő előtti szűrő teszi azzá. Tulajdonképpen az is villog, csak olyan gyorsan váltogatja a képkockákat és ezzel együtt annak a polarizációs síkját, hogy abból nem érzékelhetünk semmit, ugyanúgy mint az otthon haszálható aktív 3D renszerűnél sem.

(Azt már sokszor mondtuk mindenhol, hogy az otthoni passzív 3D úgy működik, hogy a képernyőn egymás közeiben felváltott irányú körpolarizációs szűrők találhatók amin keresztül minden páratlan sor az egyik szemnek szánt képet tartalmazza és minden páros a másikhoz tartozó képet mutatja.

A szemüveg fix polarizációs síkja határozza meg, hogy az 1.3.5.7.9 sort az egyik szemünk lája, míg a 2,4,6,8 stb sorokat csak a másik. Vagyis kettő fél felbontást kapunk, ami a korábban leírt okok miatt sem válhatnak egy nagy felbontású képpé.

Egy fele felbontású képünk lesz belőle, ami a nagy felbontáshoz szükséges távolságból nézve még zavaró is lenne. Csak távolabbról néhető. Éppen ezét ajánlják az LG tv 3D-s nézéséhez a nagyobb távolságot /ahonnan persze már a kép nem látszhat full felbontásúnak mert a szemben a fokális látó területen lévő ideg sejtek távolsága határozza meg a szemünk legnagyobb felbontását a térszönön belül, A térszög pedig nézési távolság függő/)

Kedves nekem válaszoló!

Gondolom így ismeretlenül nem is sejthetted, hogy nekem kicsit más volt a gyerek koromban az érdeklődési területem, mint általában szokott lenni egy gyereknek, legalábbis technikai szempontból.

Minden működő technikai dolog érdekelt amióta az eszemet tudom és mindennek folyamatosan kerestem a magyarázatát az addig megszerzett legfrissebb ismereteim alapján.

Így épült fel bennem egyre inkább az ilyen irányú tapasztalat.

Már amióta az eszem tudom, mindig azzal nyaggattam már 4-5 évesen is az apámat, hogy mi van az elemben és mitől világít az izzó, mitől csípi meg az ujjam az elemről működő csengő tekercse, stb.. Akkor próbáltam megérteni a válaszokat, de néhány évesen ez még nagyobb részben túl nagy falatnak bizonyult, de legalább elraktam magamban néhány évesen is, hogy mit kellene keresnem és megértenem, a szavakat amit apám mondott, "elektron és töltés meg indukció és mágneses tér összeomlik, áram, feszültség és ellenállás meg a kondenzátor és dióda és hagyító meg gyűjtőlencse, akkoriban a fotózásnál használt polarizációs szűrő" stb.

Mindig kerestem, kitől mit hallok ezekről, ami újabb kérdéseket szült. Mindig figyeltem és megjegyeztem, hol mit olvasok a témában.

Az is mindig érdekelt, hogy a nagymama réz üstje miért világít olyan erős fénnyel a közepébe, ha a napra teszem, még a sötét festékes újság paír is füstölni kezdett a közepébe nyújtva. Gyerekként ezek nagy élmények voltak és én mindig kerestem az ilyenekre a választ, ami újabb kérdésekre adott okot.

Mindig mindent megfigyeltem ha valahol többet hallottam olvastam róla, hogy megérthessem. Mindig ott motoszkált a fejemben az ilyen addig ismeretlen dolog és folyamatosan kerestem rá a megoldást és próbáltam össze illeszteni a közben hozzá rakható infó morzsákat. Így egyre komplettebb lett a kép és egyre inkább láttam, hogy mi mindent nem ismerek még és sok mindenben máig tágul a nyitott kérdések köre.

Akkor kicsi koromban láttam, hogy apám miket csinál csak úgy kedvtelésből és érdekelt, pl. hogy miért szól a diódás rádió, főleg az érdligeti rokonoknál elég jól (mert közel volt az adó), amikor az egyik drótot a diófába szúrtuk és a másikat megfogtuk.

Aztán amikor láttam, hogy apám hogyan rak össze góliát elemekből, telepes elektroncsőből DLL21 v. DLL101, már nem emlékszem pontosan, fűtő teleppel és sok lapos elemes anódfeszültséggel és más alkatrészekkel működő rádiót. Aztán más csövekkel magnót épített össze és ezek megszólaltak. Akkor még magnót nem lehetett kapni otthonra! Apám valakinek össze rakott egyet kedvtelésből. Mesélte, hogy gyerek korában a szomszédoknak átépített csöves rádiót, mert nem volt az eredetihez való elektroncső, ezért csinált másik rádió belsőt a dobozba részben a meglévő alkatrészekből. Gyerek korában házi telefon rendszert épített a hasonló korú srácok között. Így kezdődött az én gyerekkorom és innen jött a technikai érdeklődésem. Ezért vagyok nyitott az ilyen dolgokra.

Ezekkel a kép megjelenítő eszközökkel, ezek működési logikának a megértésével és tovább fejlesztésével még 11-13 éves korom környékén kezdtem foglalkozni. Az 1970-es évek elején (18-19 évesen) már voltak kész terveim a folyadék kristályos kép megjelenítő és a 3D televízió létrehozására, legalábbis elvileg.

A 3D elve az volt nálam is mint lehetőség, ami ma is működik ezeknél a tv rendszereknél. Túl sok választást nem ad a fizika, ami a legegyszerűbben megvalósítható. Azaz a fizika més nagyon sok választást adna, de a kivitelehetőséget meghatározza az adott korszak technikai színvonala.

Akkor három féle rendszert találtam elvileg működőképesnek.

legelsőként egy olyan rendszert találtam, aminél a rendelkezésre álló félképet felváltva juttatjuk a képernyőre valami módon, közben bármivel felváltva és gyorsan el kell takarni az egyik és a másik szemet, hogy mindig csak az adott oldali szem láthassa a neki szánt látványt. Még valami szinkronban forgó kismotor is megfordult a fejemben, amin egy lap hol az egyik, hol a másik szemet takarja el felváltva, de aztán ezt gyorsan el is vetettem. Mivel már korábban elég sokat olvastam a folyadék kristályokkal folytatott kísérletekről, ezért azt találtam logikusnak, ha tudna olyan fedettséggel és megfelelő sebességgel működni, hogy a szemünk ne érzékelje a képek villogását működés közben. Azt kezdtem vizsgálni, hogy a házi mozi vetítőknél már a 16 képkocka másodpercenkénti sebesség is viszonylag folyamatosnak tűnő képet ad, a váltakozás sebességének mindenképp fölötte kell lenni. Aztán a mozi vetítő 24 képkockájánál már tényleg nem látszott villogás, igaz ezt a fényt még közben meg is szakították egyszer, ezért ezzel a másodpercenként 48 képkockát elérő vagyis ez feletti sebességgel kezdtem kombinálni. Jött a következtetés, ennyiszer kellene minimum eljuttatni mindkét szembe a neki szánt képet és közben a kettő szemet felváltva eltakaró LCD lapnak minimum ennyiszer kellene váltania meredek nyitási és zárási idővel, hogy egyáltalán ne legyen látható a zavaró villogás. A jelenlegi aktív rendszernél ez a váltási sebesség, kicsivel több mint kétszerese!

Ezekkel"játszottam" fejben logikáztam 40-45 éve, mint ahogy van aki keresztrejtvényt fejt agy tornaként. A szokásos rejtvényt túl unalmasnak találtam mert nem volt benne semmi érdekes és új izgalmas dolog számomra. A nem létező ismeretlen alkatrészek logikai működése és kapcsolódási lehetőségeinek a logikája nyűgözött le leginkább és megpróbáltam egyre többet megtudni és megérteni róluk. A még nem létező, de logikailag elképzelhető technikai dolgok izgatták a fantáziám.

Még kisebb gyerek koromban láttam egy újságban cikket a 3D fotók nézéséről, hogy lehet sík papír képen térhatást látni, hogy lehet kockás papíron egyszerűen olyan képet rajzolni segédeszköz nélkül, ami megfelelően nézve kiemelkedni látszik. Kicsi koromban ilyenekkel is játszottam.

Aztán később került a családba abból a "kacsintós" képből is amit ma már mindenki ismer. Különböző irányból nézve más kép fázist lehet látni rajta.

Ahogy növekedtem, olvastam az LCD kijelzőkről és "bibliaként", hatalmas izgalmas érdeklődéssel bújtam a szakkönyveket mindig is nagyon mozgatta a fantáziámat minden ami működik vagy működhetne.

Az már tizenéves korom elejétől (talán korábbról) foglalkoztatott, hogyan lehetne olyan képernyőt létre hozni, ami akár elektronsugárral működő képcsőre is alapulhat de térhatású, sőt a fejemben ott motoszkált egy kis fogyasztású LCD kép pontokból álló megjelenítő elvi lehetősége is, amiben ha színes szűrők kerülnek egyes kép pontok elé akkor akár színes képet is létre lehetne hopzni belőle. Akkoriban ez nem volt természetes dolog.

Közel egy évtizedet foglalkoztam ezeknek a 3D megjelenítési lehetőségekkel.

Akkor, kb 18 éves koromra odáig jutottam el, hogy már csak az hiányzott a megvalósíthatósághoz, hogy többet megtudjak az elérhető LCD eszközök tulajdonságairól. Meddig jutott el a technológia.

Megkerestem ki és hol folytat kutatást ebben a témakörben és így találtam rá a HIKI-ben /HíradásTechnikaiKutatóIntézet/ később MEV /MikroElektronikaiVállalat/-nál Véghely Tamás, hatalmas fekete szakállú fiatal kutató mérnökre aki elmondása szerint akkoriban került a céghez.

Közben találtam róla életrajzot a neten: [link]

Kattintással nagyítható az olvasáshoz.

Ott elmondtam neki az ötleteimet de az akkor elérhető folyadék kristályos anyagok annyira lassú működésüek voltak, hogy szinte szemmel lehetett követni ahogy váltja a sötét a világos állapotot és kicsi volt a kontrasztja is, így végül nem jutottunk tovább a technológia adott szintje miatt.

Amit még hozzá akartam tenni, akkoriban nekem a passzív 3D megjelenítés elve is felmerült. Viszont azt több szempontból elvetettem, amelyek csak részben azonosak a maival.

Sorban egyenként így merült fel:

Az egyik akkor is, az egyébként kicsi felbontású képcsoves televízió felbontásának a feleződése. A másik a képcső elején található vastag üveg miatt sem lehetett volna szűrő sávokat semmiképp felhelyezni anélkül, hogy kicsit lejjebbről vagy felsőbb nézési szögből nézve ne okozzon "átlátást" a két szemnek szánt kép között (ez még ma is probléma a passzív megjelenítőknél). De ami teljesen kizárta a képcsöves rendszernél azt a lehetőséget, hogy az elektronsugár pozícióját képtelenség annyira pozícionálni, hogy mindig pontosan ugyanoda essen. Ahhoz minimum LCD képernyő kellett volna, ahol fizikailag külön állnak a megcímezhető képernyő pontok, de a lecsökkent felbontás miatt életképtelennek találtam már akkor a dolgot, így elvetettem.

Még megfordult a fejemben, mi lenne ha...

..ha egy nagyobb felbontású televízió rendszerre lehetne felváltani az akkori csíkos képernyőjű, részletekben szegény képű tv-ket. De aztán sorra vettem, hogy ez mekkora hatalmas infrastruktúrális háttérbeli változást kellene jelentsen, nem beszélve arról, hogy a hagyományos meglévő vevő készülékek akkor használhatatlanná válnának, így

elvetettem azt az ötletet is, főleg akkor a "kádár rendszerben", amikor az oroszok még itt voltak, Akkor minden hasonló fejlesztés katonai dolognak számított.

Akkor még amikor a egy kézi CB adóvevő párat akartam venni, már küldték a politikai rendészt, hogy az nemkem valyon minek..? :))

Szóval sok érdekes dolog történt akkoriban.

Még egyet asszem kihagytam, amit akkor a 3D-vel kapcsolatban tervezgettem.

Azt a képernyőt, ami hasonló lett volna az ú.n. kacsintós képekhez de mögötte LCD képernyő helyezkedne el. Végül ezt is megvalósították de csak kisebb méretűben használható a jelenlegi rendszer és elég korlátozott a 3D megjelenítés szemléléséhez használható távolság és betekintési szög.

Erre azóta jött ötletem, hogyan lehetne kitenni nagy, hatalmas képernyőre az ilyen elven működő 3D-t, de ehhez megint kevés még a jelenlegi korszerű színvonal is. Egyébként ehhez szükséges lenne, hogy egy egyetlen, vízszintesen félkörbe járható kép pont (a pontokból álló kép) több, eltérő nézési szögből álló elemi részből álljon amit több kamerával rögzítenek. Ez megoldhatná a nézési távolság és a betekintési szög problémáját a szemüveg nélküli 3D megjelenítésben. Távolabbról nézve nem feltétlenül mindig azonos pontot kellne neznünk, hanem mint a valóságban, más térszögből származó információ jutna ott is a szemünkbe.

A jelenlegi autosztereoszkópikus rendszereknél viszon nincs ott az a többlet kép pont mennyiség ami az optimálistól eltérő irányból és távolságból nézve még látható lenne.

Végül bocsássatok meg, hogy ennyit írtam de

talán volt benne érdekes dolog is. :)

Köszönöm a türelmet!