Miért vagyok ilyen? Ugye nem én vagyok az egyetlen?

Szörnyű ezeket olvasni.. gyerekkorom óta vagyok azon, hogy ha egyszer felnövök, nem csak szülök gyereket, hanem örökbe is fogadok egy árvát, hogy ne legyen annyi gyerek szeretetlenül, és állami gondozásba.. akkor ha felnő a fogadott gyerekem utálni fog, mert nem én "csináltam" meg az apja? Csak ez számít? Akkor inkább hagyjam ott államiban, sokkal jobb, mert úgy senkit sem kell m megpróbálni tisztelni a szeretetük válaszaként.. azért ez kicsit durci:S Én úgy gondoltam, hogy ezzel segítenék egy árvának, hogy tudja milyen ha szeretik, és nem csak be van zsúfolva rengeteg hasonszőrű elhagyott gyerek közé.. Tényleg az lenne a fontos, hogy vérszerinti? mert azt megértem, hogy kíváncsiak vagytok az igazira, de hát ő le sem szarta a második válaszolót, a nevelőszülők meg szeretik! Ezt nagyon sajnálom, ezek után meggondolom, hogy valakit kimentek-e az árvaházból..

És, ha kedves kérdező, nem tudnád, hogy mesterségesen fogantál, akkor is így éreznél? Mit számít az a hülye "petricsésze"?

No és ha műszívre vártál volna és kapnál, akkor utálnád a világot, mert nem tudod ki fia, lánya volt a donor? Nem mindegy? :S

14 éves koromig nem volt családom. Állami gondozott voltam. Aztán anyukám másodunokatestvére keresett meg és vett magához.

A te gondolatmeneted szerint nekem utálnom kellene azokat akik 14 éves koromtól szüleim helyett szüleim voltak. Hiszen nem a "pót"anyukm szült, és nem is a "pót"apukám vére vagyok. Sőt a testvéremet is utálnom kellene, mert ő nem is az öccsém.

De valamit kaptam tőlük, amit mástól nem. Szerető családot. Ezt gondolom te is megkaptad a szüleidtől. Gondolj azokra, akik árván nőnek fel. Ők utáljanak mindenkit akinek van családja?

Jó gondolkodást.