Akiknek hasonló az élete, mivel töltik a napjaikat?

Én pl. minden nap teszek valami hasznosat. Vagy gyúrok, mert ugye építem vele a testemet, vagy tanulok, az agymunka, vagy akármi. Vagy dolgozok. hát azt is kell. De most, hogy ezt is fokozzam, minden nap megtanulok egy új idegen szót. Ez is fejlődés. és én 23 vagyok, járok fősulira meg egyéb tanfolyamokra, van egy jó állásom. Hát nincs meg mindenem, de majd lesz.

Csak annyit tudok mondani, hogy kezdj el fejlődni most azonnal. ne várj senkire és semmire. Pl ne várj arra, hogy majd az egyik ismerősöd megígérte, hogy intéz neked egy jó munkát. Mert abból nem leszs emmi. Neked kell a két kezeddel megcsinálni mindent, csak az a biztos, a többi nem. Ameddig erre nem jön rá az ember, addig boldogtalan és kiszolgáltatott lesz. Onnantól kezdve, hogy valaki ezt felismerte és cselekszik, na onnantól férfi. De ezt csak én találtam ki.

Reggel felkelek, elmegyek egy semmire sem jó OKJ képzésre, ha szerencsém van a vonat csak 1 órát késik és csak 1 órát kell várnom. Hazaesek maszturbálok, gyötrődöm a helyzetemen, szörfölök a neten, mert rossza a gépem játékokra így nem tudok kockulni. Semmi normálisat nem csinálok majd alszom és minden kezdődik elölről.

Dagadt vagyok kiskoromtól, a szüleim nem segítettek, hogy lefogyjak. Most 160 kg-s vagyok és nem tudok lefogyni, az egyetlen boldogság forrásom az étel. Képtelen vagyok lemondani róla, mert addig kattog a fejem amíg nem zabálok újra és újra.

Nem voltam semmiben kiemelkedő. Körülöttem mindenkinek volt valamije. Vagy jó tanuló volt, vagy alapjáraton zseni és jó volt reáltantárgyakból, vagy jó sportoló, vagy ha más nem kocka, de én semelyik. Csak egy szerencsétlen selejt. vagyok. Tudom van nálam rosszabb, de engem más szerencsétlen sorsa nem motivál.

Őszintén szólva nekem sincs kedvem már nagyon semmihez, de azért úgy még sodródok a sors alapján valamerre, mondjuk azt meg nem mondom hogy hova szándékszik engem vinni. E dolog pikantériája, hogy párhuzamosan van is bennem akarat/determináltság, meg nincs is. Szerencsémre minden emberi kapcsolatot megvont tőlem az élet, illetve mondhatni igazán sosem volt és sosem lesz, meg egyáltalán nem is szándékozok már beszélni, érintkezni senkivel. Nem is szeretek emberek közt lenni. Meg aztán megbetegített az élet, így mindig kevesebbnek érzem magam.

Ne akarj átlagéletet élni, máshogy kell. Nem mindenkinek adatnak meg azok a dolgok ami a nagy átlagnak megvan, de attól még van más is a világon. Én megpróbálom hasznossá tenni magam, ahol tudom. Ennek eredménye az, hogy írogatok amiről tudok, és hogy szándékszom idegen nyelveket és minden mást ami érdekes megtanulni. Más szóval nyitottnak kell lenni a világra, meg kell ismerni az életet mélyebben. Ez a megismerési és tanulási folyamat bőven ellát engem tennivalóval, hogy ne unatkozzak. Írok angolul egy blogot és felfedezek új dolgokat, pl. új zeneszámokat, játékvideókat, stb. Néha önelemzést végzek, néha rajzolok, néha épp arra vágyok hogy megtanuljak zongorázni, stb...van annyi felhalmozott teendőm, hogy az se tudom melyik nap mit csináljak, mit próbáljak meg. Nemcsak az emberi kapcsolatokból áll minden. Kicsit olvasgasd Juhász Gyula életét vagy József Attiláét. Egyszerűen az introvertált tevékenységekkel lehet magad lekötni.

(19F, ha érdekel)