Mivé lettem, és hová tűntem el?
Feladtam, belefáradtam, bezároztam. Nem dolgozom, elég volt abból, hogy kell, egyedül vagyok és felélem amim még van, aztán ennyi volt az élet.
Nem akarok semmit, és nem érdekelnek a pszichiáterek, sem az üres dumák, hogy lesz még jobb. Elveszítetem mindazt amiért éltem, ami adott némi örömöt.
Azóta is ebben a fájdalomban élek, nem tudom elfogadni, és ahogy telik az idő, egyre jobban fáj. Csak fekszem, és bámulom a monitort, de már nem sokáig, mert nem tudom ezt sem fizetni, hajléktalan leszek, és remélem, még ezen a télen megfagyok, és végre jó lesz. Úgyis leéltem már életemnek több mint a felét, a másik felére, már nem vagyok kíváncsi.
Ne legyél soha így.
Más ember örül ha élhet,még ha tele van is problémával.Rengeteg olyan ember van aki haldoklik,és szeretne még élni,gyerekek,kamaszok de nem tehetik meg.De mindent megtennének,hogy élhessenek.
Lehet,hogy nagy a baj nálad,sok a probléma,de jó lenne ha valaki s-ggbe rugna hogy kapd össze magad,és ne a hattyú halálát add elő hanem próbálj meg élni!És örülni annak,hogy élhetsz!
Semmit nem várok, vegetálók.
Seggbe rúgni? Hóapoki nyaggathatnál, és ha a lábaim elé hoznád mindazon dolgokat, amikre valaha vágytam, ázókat is kidobnám, mert már nem érdekelnek.
Mit szeretnék? Semmit, meghalni.
Mihez lenne kedven? Semmihez?
Nem értem ezt a világot, sem az embereket, semmi szép nincs itt, minden egy kényszer, még a lélegzés is.
Csak írók ide.
A gárdár meg le...om.
Én is így gondoltam, mikor éveken keresztül néztem végig, ahogy alkoholista szüleim verik egymást, az sem volt könnyű, mikor anyám 14 évesen kirúgott és szakközép mellett dolgoznom kellett, hogy legyen ruhám, ételem, italom. Mikor 16 évesen megerőszakoltak és nem volt senkim akinek elmondhattam volna, mikor egy férfi addig vert 17 évesen, míg kórházba nem kerültem.... Igen. Én is szerettem volna meghalni. De van, aki nem akarta.
17 évesen megtaláltam Őt, azóta együtt vagyunk, 25 éves vagyok és van egy 4 hónapos kisfiam. Azóta nem emeltek rám kezet, nem erőszakoltak meg, nem dobtak ki az éjszaka közepén, nem vert agyon az alkoholista anyám....
Tudom nem kell az "üres duma". Én élni akartam!
Mivel nem életem több mint a fel letelt, én is csalódtam már sokat, és sokszor felálltam. De, elég volt a felállásból, most is megpróbáltam felállni, és nem sikerült, csak rosszabb lett.
Elég volt! És lényegtelen, hogy milyen hatások a rétek, a lényeg az állapot amiben vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!