Nyelvet tanulok, de mikor hazamegyek, nem is érdekel az egész?

Mindkét mondat helyes.

Japánban a melléknevek ragozhatóak magukban is, így a kopula (desu) csak udvariasságot fejez ki, nyelvtanilag nem kell hozzá.

Erre több ok is lehet.

Az egyik ok, ami talán több szót is érint, hogy a katakana-nak egy kiemelő jelentése is van, mint pl. magyarul a végig nagy kezdőbetűknek.

De mivel a nagyon sok több kanjis japán szó bizonyos értelemben összetett szóként müködik. (大好 pl. nagy+szeret=imád), ezért simán lehetséges hogy csak az egyik kanjit írod katakana-val. Pl. 大スキ-t nagyon gyakran lehet látni.

Egy másik gyakori eset, ami talán már ismert számodra, hogy a kanji végére a végződést hiraganaval írod. Ezeknek lehet nyelvtani okai (egy igének vagy melléknévnek a ragozott része, amit mindig kiírunk), nyelvtörténeti (pl.: shii a mellékneveknél) vagy szimplán, hogy megtud különböztetni másik olvasatától. 嫌い (kirai) vs 嫌 (iya).

Ezek a főként igei végződések akár összetett szavakba is beleékelődnek. Pl. 話し合い (hanasu - beszél, au - összeáll, összekapcsolódik, stb). Ezeket a szavakat a "okurigana" (hiragana-val írt kanji végőzdés avagy kisérő kana) el is lehet hagyni, akár csak részlegesen is:

話合い (gyakori)

話合　(ritkább)

De általában kiszokták tenni.

Aztán lehet, hogy egy olyan valódi összetett szó, amelyiknek tényleg egy idegen és egy eredeti szó a tagjai:

夜行バス (yakou - esti menetrend/séte + basu - busz) -> esti busz vagy マイクロ波 (maikuro - mikro + ha - hullám) -> mikrohullám.

Vagy hogy egy összetétel egyik kanji túl nehéz és ezért kana-val írják helyette. Ebben az esetben katakana és hiragana is használatos. Bár legtöbbször akkor már az egészet nem írják kanjival, de van hogy ezért keveredik.

Aztán vannak ilyen extrém esetek, mint a női nindzsa: くノ一, itt speciel nem az írásjelek jelentése fontos, hanem hogy ha megnézed, akkor ponzt 女-vá lehet összerakni, ami a nő kanjija.

Így elsőre ezek az indokok jutnak eszembe, de lehet más oka is, ha emlékszel konkrét példára, akkor pontosabbat tudok mondani talán.