Van-e valaki hasonló helyzetben, és tud-e valami megoldást rá, vagy el fog majd múlni?

Én is ebben a helyzetben vagyok. Sajnos önbizalomhiányos vagyok és emiatt nehezen megy a kommunikáció az emberekkel, ha hozzá tudnék szólni a témához, akkor sem teszem. Barátok, haverok nincsenek. Amikor új helyre kell menni, akkor tartok tőle, hogy mi lesz és emiatt kerülöm is az ilyen szitukat. Megoldást nem találtam eddig rá.

21/F

Kor, nem?

Ezek fontosak, talán ha megmondod tudok vmit mondani.

Ahogy írtad, nagyon fiatal vagy még annyira, hogy még a hormonális érésed is folyamatban van ez némi gátlást okoz nálad. De ne akarj mindenáron kitünni. Ha elmész egy szórakozóhelyre és megfigyelnéd alaposan, észrevehetnéd, hogy nem csak Te állsz úgy érezve senkihez nem tartozol és nem csak Te állsz ott és nem megy el táncolni, hanem bizony 20 alatt nagyon sokan.

Ha úgymond hordába vergődnek is, és látszólag sikeresek és nagy hangúak az nem több mint megjátszás, fölé játszása önmagának, elég sután olykor, csak Te nem vetted észre, mert önmagaddal vagy elfoglalva, önmagadat értékeled alul. szokj le róla.

Ha hívnak a többiek, csatlakoz, nem szükséges eleinte brillírozni, majd belejössz, de az is lehet Te soha nem leszel olyan természetű akkor viszont ne is akrj. Van az életben számtalan dolog ahol kitüntetsz és többé lehetsz másoknál, jó lehet épp azoknál akik most lenyűgöznek Téged.

Ha egy ilyen baráti közösség meghív akkor tarts velük és elég ha annak helyeselsz annak nevetsz a beköpésein aki neked is tettszik nem kell több sőt olykor az ilyen vagányabbak jobban szeretik az olyan típusokat akik ha látszólag is de éljenzik" őket.

Táncolj ha tartózkodsz akkor olyan lányt hiv táncolni akiről azt látod hasonló hozzád, ő is örülni fog hogy valaki észre vette, mert az ilyen lányok annyira félszegek, hogy szinte senki nem veszi észre őket és kisegerekként állnak ott meglapulva. Viszont Számodra jó gyakorlásképpen hogy belépsz a forgatagba és mozdítod magadat.

Szóval egy a lényeg ne értékeld magad alul. Valamikor egy félrehúzódó nagyon csendes kislány voltam. Amikor mindenki kiabált, játszott vagy fürdött én félre húzódtam és festegettem. Nem beszélgettem, nem verekedtem, nem érdekelt senki és semmi, mert zavart hogy mindenki magasabb nálam. S ahogy neked ajánlottam, kamaszkorban hozzácsapódtam hangoskodokhoz, és egyszer csak azt vettem észre hogy a parketta közepén táncolok egy fiúval és mindenki körül áll és tapsolnak, aztán már nem győztem a fiukat és a önkéntes barátnöket elküldeni, mert olyan sokan lettek. szóval igy változik az ember amikor változik a környezete de változik önmaga is csak nyugi, egyet ne felejt el soha; TE BELŐLED NINCS TÖBB, TE EGYEDI EGY, VAGY EZEN A FÖLDÖN aki semmivel sem pótolható!

Kamaszként én is félénk voltam.

Valszeg nagyon meg akarsz felelni másoknak, ez az egyik fő alapja szorongásodnak társas helyzetben. A hangsúlyt -javaslom- arra helyezd, hogy LEGYÉL ÖNMAGAD. Ne félj önmagad lenni. Néha persze muszáj emberi játszmákba belemenni, ritkán füllenteni, színlelni, de tényleg csak ritkán van erre szükség, szinte csak önvédelem esetén. Na de ne hidd ,hogy állandóan meg kell magad védened - itt van a kutya elásva: belépsz egy társaságba, vagy ott vagy az osztálytemerben, és gondolom azt érzed, hogy "ki vagy szolgáltatva", meg hogy "meg kell védened magad", pl. olyan módon, hogy bevágódni akarsz másoknál. Írtad is: azon aggódsz, érdekes beszélgetőpartner leszel-e, nem néznek-e furcsán rád, vagy gondolnak valamit rólad, ha táncolsz.

Figyu: NE táncolj, ha nem esik jól! A tánc arra van, hogy jól érezze magát az ember, HA ERRE VÁGYIK. Pontosabban akkor táncolj csak, amikor jól esik és úgy , ahogyan jól esik! Ha csak egyedül szeretsz táncolni, tedd azt! Amíg mások előtt nem szeretsz, addig NE táncolj mások előtt. A tánc nem azért van, hogy másoknak szerepelj, ha csak nem versenytáncos vagy, avagy fellépsz (pl. néptáncegyüttessel, stb.). És ami még fontos: NE akarj képesnek lenni oldottan táncolni mások előtt. Épp ez a baj szerintem: célként tűzöl ki ilyesmiket. Nem győzöm ismételni: a tánc, az tánc. Egyfajta ön-örömszerző tevékenység. Nem valamiféle eszköz, hogy "na most akkó' buli van, na most akkó' ez a "színjáték része", hogy én is eljátszam a tánc nevű szerepet, hogy mások lássák, hú, milyen oldott vagyok..." Tudod mi téveszt meg téged? ;) (Segítőleg próbállak elgodnolkodtatni.) Azt téveszt meg téged, hogy sokan belemennek ugyanabba a téveszmébe, amiben te vagy: ki aakrnak tűnni, de minimum megfelelni másnak. Az más kérdés, hogy ez a téveszme sok esetben -valszeg esetedben is- érzelmi sérülések útján alakult ki, és tudom, nem valamiféle ideológia, talán nem is pontos szó a téveszme, de nagyjából érzékelteti, mi játszódik le benned valszeg. Nos, akik cselekvése megtéveszt téged: ŐK A BUTA MÓDON SIKERESEK, OYLAN FAJTA SIKER BIRTOKOSAI, AMELY SIKER CSAK LÁTSZÓLAG EREDMÉNYRE, ESETLEG ANYAGI HASZNONRA VÁLTHATÓ BE, SZINTE SEMMI MÁSRA!! Ők azok, akik vagy legyőzték szorongásaikat valami erőltetett, vagy önbecsapó módon -AZAZ MAGUKBA FOJTOTTÁK FÉLELMEIKET, ÉS MEGJÁTSZÁK A VAGÁNYT-, vagy eleve oldott temperamentumúak; DE EGYBEN FELSZÍNESEK IS. ANNAK MEG SEMMI ÉRTELME. Tudod , mi a lelki élete az ilyeneknek?? :) (Atya ég, és neked ők a példaképeid, belegondoltál már ebbe? ;) Nevess inkább rajtuk, magadban! ;)) A lelki életük kb olyan, mint egy sült krumplié. Vagy annyi sem. Nem látnak saját lelkivilágukban semmit, vagy alig valamit, azok egyrésze is csak látszólagos, ál, mű dolog. Avagy nem is mernek magukba nézni, mert félnek önmaguktól; nem is csoda, hiszen üresek belül!! ŐK NEM ÉLNEK! LÁTSZÓLAG VISZONT ANNÁL INKÁBB! Mit választasz? A látszatéletet, tetszhalott életet te is?? Vagy pedig megmaradsz tartalmasnak, mint eddig, sőt, tovább mélyíted önismereted, egyre inkább felfedeznéd magad? :) ...

_ A MEGOLDÁS (NE evvel kezd írásom olvasását, mert nem fogod érteni a megoldást igazán!) :

A dolog mélyebb szinten kezdődik: ne a megfeleléssel foglalkozz, csak ha nagyon nagyon elkerülehtetlen. Tehát: kérdezd meg önmagadtól: "MI A CÉLOM?" Megfelelni? És miért? CSAK MERT azt hiszem, kevesebbnek gondolnak engem, ha nem felelek meg nekik, vagy legalább egy valkinek, pl. hogy barátommá váljon??

Gondold át: MIÉRT FONTOS neked megfelelni? Van ennek egyáltalán értelme? Oké, egy MINIMÁLIS szintig meg kell felelni, pl. a munkahelyen a főnöknek, meg a suliban a tanulás terén (tanulásban a minimáison felül meg CSAK annyi kell, amennyi a TE saját igényed). Na de ha nem a túlélésről van szó (mint a munkahely megtartása, valamint esély, hogy elvégzed a sulit, ezért legalább 2-esekre végezni), akkor mi értelme mefelelni bárminek is, bárkinek is? Gondold végig, tényleg, ez nagyon fontos!

Tudom, aki önmagát adja, amennyire csak képes rá, egyre inkább, nos, az némileg kockáztat: esetleg kiközösítik például. NA DE BELEGONDOLTÁL MÁR, MIÉRT BAJ, HA OLYAN EMBEREK KÖZÖSÍTENEK KI, AKIKNEK NEM TE KELLESZ, NEM A LÉNYED KELL NEKIK, HANEM HOGY NYALIZZ, HOGY MEGFELELJ NEKIK??? EZÉRT LENNE KÁR? :) Ugyan már... ;)

Ha önmagad adod, kétszeresen nyersz: lelki szabadságot (nem kell az élet területeinek minimum 95%-ában nyaliznod, megfelelned, megjátszanod magad, stb.), és VALÓDI barátokat, sőt, a legtöbb dolog, amit nyerni fogsz (szerető, lelki élmény, sikerek, stb.), azok szinte mind valódiak lesznek és tartalmasak. De nem úgy éred el a barátokat, hogy miközben önmagadat adod, állandóan ez lebeg előted: "nah, mikor lesz már egy barátom, vagy szeretőm, stb"?! Így nem fog müködni, de ha olykor mégis lesz eközben eredmény, az csupán nagy görcsölés árán, és ha meg lett, akkor meg a megtartás amiatt fogsz görcsölni, izgulni. Van ennek értelme?? Nincs.

Tehát mi a teendő? Add önmagad, plusz igyekezz minél függetlenebb, ÖNÁLLÓBB lenni ÉRZELMILEG IS, valamint -ami egy életen át tartó, fokozatosan haladó folyamat- megtalálni önmagad. ÉS MÉG VALAMI kell: akiről úgy véled, h megérdemli: ADJ NEKI DOLGOKAT, AMIRŐL TUDOD, JÓL ESNE NEKI, EGYBEN NEM MOND ELLENT ÉRTÉKRENDSZEREDNEK, ERKÖLCSÖDNEK.

Ha folyton csak elvársz ("jaj, mikor lesz nekem ez, nekem az, nekem barát, nekem szex, nekem sikerélmény" stb), az csak gátolja, hogy elérd. Nem lemondani kell a vágyaidról, hanem egyrészt megvizsgálni, mely vágyaid, amelyekre VALÓBAN szükséged van (tehát valszeg rá fogsz jönni: a másoknak megfelelésre nincs szükséged, mert az egy bizonytalan kerülőút a vágyaid elérésére), másrészt tudatosítani, mik a vágyaid, harmadrészt NEM GÖRCSÖLNI RÁ, ne nyomulj a vágyott dolog elérésére, negyedrészt ARRA TÖREKEDNI, HOGY ADJ MÁSOKNAK, AMI NEKIK KELL, DE NE SZOLGAI MÓDON, NE MEGFELÉSSEL, HANEM SZABADON, szeretetből, ÖNZETLENÜL ADJ másoknak, ami jól esik nekik!!! :) Érted? :)

Igaz, sok más kérdést is felvet, pl. hogy amit adsz, nem viszi -e rossz útra az illetőt, vagy nem lesz-e belőle vmi félreértés, de ez más kérdéskör. Gondolkodj majd ezen is, javaslom.

Tudom, nehéz ez a szemléletváltozás azoknak, akiknek erős megfelelési kényszere van, de muszáj végiggondolni elsősorban azt: valójában mire is vágynak?? (Mire is vágysz?) Majd pedig hogy elérhetik-e egyáltalán görcsöléssel, megfeleléssel. (Néhány évtizedet megéltem, súlyos helyzeteket is, kamaszként hasonló voltam, tudom, hogy NEM megfeleléssel, NEM görcsöléssel fogod elérni vágyaidat, és csak fokozatosan éred el ÁLTALÁBAN, de az valódi lesz, és e szemlélet közepette kevéssé fogsz aggódni az eredmények megtartásán is, mégis sok minden megmarad, amit elértél, amíg kell neked.)

Ráakadtam egy hasonló kérdésre írt -szerintem- szintén hasznos válaszra:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__2..

Dec.1., 20:46

Ismét én vagyok, rám reagáltál. :)

Idézlek:

"Csak azt nem értem, hogy akkor miért beszélnek arról annyit mindennap, hogy milyen jó volt a buli és hogy következő alkalommal hova mennek."

:) Ne hari, drága, de többek között erről írtam és azt kell mondjam... fiatalka vagy még, naív, hiszékeny. ;)

Nos, a TÖBBSÉGÜK megjátszásának része, hogy kellemesnek állítják be, persze van kellemes része is nekik, ha buliznak, de túlnyomórészt végiggörcsöli A LEGTÖBBJÜK (nem mind, hanem legalább a 90%-uk), megpróbálnak hiteles színészek lenni, holott ez nem színművészet, nem érték, hanem EMBERI JÁTSZMA ÉS EGYBEN ÖNBECSAPÁS, és felszínesség, amit tesznek - és főleg önmaguknak ártanak evvel hosszú távon.

Nyilván nem azt mondtam, hogy 100% -ban abszolut minden sikeres, középpontban levő emberre igaz ez. Nem értem, miért ezen akadsz fenn? :)

Szerinted ha csak a 90%-uk ilyen (márpedig minimum a 90%-uk ilyen), akkor neked ennek meg kellene felelned?? Avval jól járnál? :) Ne már...

:) ;-)

Annak a legfeljebb 10%-nak a sikere azonban valódi (épp arról írtam neked itt múltkor, hogyan érheted el ezt, bár akkor még ott vannak a körülmények akadályai), szóval mondjuk talán a 10%-uk sikere valódi, és tartalmasságból ered, esetleg velük születetten oldottak és vonzanak másokat, de esetleg felszínes a 10%-nak mondjuk a negyede (az összes eset mondjuk 2.3 % -a). Azaz talán az összes ember ,aki oldottnak látszik és központi figura, azok talán ha 5-7% -a valódi sikeres és tartalmas lelken múlik és egyéniségek.

A LEGTÖBB EGYÉNISÉG EL VAN NYOMVA, MERT NEM DIVAT A VILÁGBAN ÖNMAGÁT ADNIA AZ EMBERNEK. (Azaz a többség, aki felszínes: lenézi, vagy legalábbis mellőzi az egyéniségek túlnyomó részét emiatt, vagy pl. mert irígyek a képességeikre, vagy mert irígyek arra, hogy MERIK felvállalni önmagukat, akinek ez a hozzáállása)

MÉGIS AZ AZ ÉRTÉKES, HA AZ EMBER ÖNMAGÁT ADJA ÉS FELDEZI FEL MAGÁT FOLYAMATOSAN!

Nyilván csak KÖRÜLBELÜLI arányokat írok, TENDENCIÁKAT. :)

Ami még lényeges: a "siker" mint olyan: sokértelmű. Kinek mi a siker... Neked lehet az siker, ami nekem semmit nem ér, de lehet, h igen. Vagy ami nekem az ,tán neked nem az. Az, hogy mi számít "menőnek", arra is ez vonatkozik: ami valakinek menő, vannak, akiknek nem az; és megfordítva.

Úgy vélem, meddő cél, "üres siker", ha menőnek látszik valaki, mert nincs tartalma, csak látszata... Tehát aki valóban "menő" AZ _N_E_M_ ÚGY LETT AZ, HOGY ERRE HAJTOTT! Hanem azzá vált, ehhez a körülmények is kellettek, de az egyénisége önfelfedezése is, meg a bátorsága is kellett, hogy felvállalja önagát, és az ilyenek mondjuk 4-5%-a lesz sikeres mindösszesen... Ez fontos! Hogy hogyan érte el mégis? Ezt részleteztem előző beírásomban. :) De ismétlem: a körülményeken IS múlik!