Szerepzavar vagy egyéb? Fogalmam sincs. L/18
Próbálok rövid lenni, ti pedig próbáljatok a következő információkból kihámozni valamit :D
- Elég csúnyácska vagyok, és sohasem volt még fiú barátom, párom meg pláne nem. Emiatt egy darab sz@rnak érzem magam...
- Gyerekkorban az embernek sokszor vannak képzeletbeli barátai, nálam ők máig megmaradtak, és valamilyen szinten önállósították is magukat. Kb. 10 van, ebből 8 fiú, és van egy kettő, aki közülük "csajozni" is szokott, de szerencsére nem veszik őket komolyan. Őket szexuálisan is a nőkhöz vonzódnak, én viszont egyáltalán nem.
- Sokszor gondoltam már arra, hogy átadom az egyik srácnak a terepet, egyébként is fiús fejem van, egy rövidebb hajjal meg lehetne oldani az egészet. Van amikor ez a gondolat nagyon feldob, hogy végre vége lenne a balf@szkodásomnak.
- Később ugyanettől a gondolattól megijedek, és fontolgatok mindenféle lehetőséget, hogyan tudnék legalább összebarátkozni egy sráccal, mert akkor megoldódna minden.
- Viszont ez nagyon nem akar sikerülni, ezért úgy érzem, csak gyáva vagyok és húzom az időt...
- Régebben egy pszichológus el akart küldeni a diliházba, de rájött, hogy a szüleim kitagadnának, ha megtudnák, hogy egy társasház" van a fejemben...
Tudom hogy elég zavaros amit írtam, én sem bírok kiigazodni magamon, ezért szeretném a segítségeteket kérni. Szerintetek mihez kezdjek?
válasza:
válasza:nem igazán értem... de azért vmit írok
tehát pszichésen fiúvá akarod csinálni magad?
nekem eddig egy képzeledbeli barátom sem volt, pedig én is nagyon sokat szoktam filozofálgatni hogy miért kell nekem ezt csinálnom ,de sosem kapok rá választ
a képzeletbeli barátaid szoktak csajozni?! jól értem?
1. Régebben én is erre gondoltam, de sosincs emlékezetkiesésem, csak meghúzódok a háttérben
2."a képzeletbeli barátaid szoktak csajozni?! jól értem?" igen, jól
válasza:ez érdekes..
főleg a pszichológusos része. ha egy szakember ilyet mondd sztem komolyan kéne venni.
de szerintem semmiképpen ne csinálj magadból fiút, ez hülyeség, csakmert te annyira össze akarsz haverkodni srácokkal.
a képzeletbeli barátok meg ismerős, nekem is voltak. ez akkor van, mikor nincsenek barátaid. erről saját magad le tudsz szokni. ne jussanak eszedbe. de ha nem megy, akkor mindenképpen keress egy orvost.
Azt hiszem, kissé félreérthetően fogalmaztam. :D
Ha lenne legalább egy fiú barátom, már nőne valamennyire az önbecsülésem, és megerősödnék annyira, hogy ne kelljen átvenni valamelyik srácnak (a képzeletbeli barátok/ alszemélyiségek közül, kinek hogy tetszik) az irányítást.
Ez nem lenne rossz megoldás, csak kegyetlenül félek tőle, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Talán mert fel kellene adnom önmagam.
Jelenleg reménykedem, hogy lesz egy fiú barátom és minden megváltozik, viszont hiába vagyok nyitott, és próbálok mindenkivel kedvesnek lenni, mégis folyamatosak a kudarcok és lassan-lassan azt veszem észre, hogy kezdek undorodni (meg félni, bár ez utóbbi mindig is megvolt, de egyre jobban felerősödik) a körülöttem élő férfiaktól, és már úgy általában az emberektől is.
A "képzeletbeli barátokról" meg nem tudok "leszokni".
Ez most nagyon furcsán fog hangzani, de ha ők nem lennének, már tuti megőrültem volna. Az ő segítségükkel tudom csak feldolgozni a valóságot, pont ezért nem kell egy másik világba menekülnöm.
Mellesleg most jövök rá, hogy a "barát" szó közel sem illik mindegyikükre, mert a lányok közül az egyik legszívesebben "kinyírna", pontosabban besüppesztene a tudatalattiba. Bár ez sem túl jó kifejezés... "Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom", sajnos...
válasza:Hát ez elég.. furcsa... Először azt hittem, csak fake, bár még most se akarom elhinni hogy ez igaz, bocs de ez azért nem egy mindennapi dolog.
Ha magamból indulok ki, és abból, hogy mennyire magamba voltam fordulva az elmúlt pár évben, talán igaz is lehet, mert én meg magammal voltam tök jóba.. :D Én is építettem egy világot, ahova elmenekültem a sok sz@rtól. Hidd el, ha találnál egy normális társaságot ahol elfogadnak, és ahol fel tudnál oldódni, gyorsan elmúlna, megfeledkeznél a "barátaidról" mert tudnád, hogy ennél sokkal jobb a való világ.
"csúnyácska vagyok" Ez nem tudom miben nyilvánul meg. Változtass meg mindent a külsődön, vegyél pár divatos ruhát, menj el fodrászhoz, mond neki, hogy csináljon valami olyan frizut, ami szerinte neked jól áll. Ha az alakoddal van baj, kezdj el sportolni, diétázni... Ha jól érzed magad a bőrödben, és kihozod magadból a maximumot, akkor biztos, hogy találsz majd valakit. Az önbizalom sokat számít nagyon.
Vegyük az én példámat: 19 éves vagyok még nem volt nőm, pedig a csajok szerint g*ci jól nézek ki. Megyek az utcán és az összes csajjal szemezek, csak annyit kellene csinálnom, hogy leszólítok valakit. Még se merem megtenni mert hiába, hogy azt hallom, hogy jól nézek ki, nem hiszem el tulajdonképpen, hogy én ennyire jól nézhetek ki, és semmi önbizalmam nincs. Ez se sokkal jobb.. :D
Ismerkedj meg g*eci sok emberrel, és növeld az önbizalmad.
Remélem segítettem.
19/F
Tudom, hogy egy normális embernek ez nagyon furcsa, a középkorba talán még meg is égettek volna, nem is tud róla senki azon az ideggyógyászon (akihez egyébként már évek óta nem járok) kívül... :D
Fentebb írtam, hogy hajaz a "disszociatív (multiplex) személyiségzavar"-ra, de emlékezetkieséseim nincsenek. Illetve vannak kisebb zavarok és lyukak az emlékeim között, de olyan durva dolgok mint pl. Billy Milligan esetében, egyáltalán nincsenek. Igaz, hogy az ő életéről írott könyv nem szakirodalom, és talán sok benne a túlzás, így akár ilyesmim is lehet, és a doki is úgy kezelt, mintha az lennék.
Még a harmadik válaszoló írta: "főleg a pszichológusos része. ha egy szakember ilyet mondd sztem komolyan kéne venni. " de (ismétlem és kiegészítem magam)rájött, hogy több károm származna abból, hogyha a szüleim rájönnének, mint abból, hogy inkább békén hagyja a személyiségeket. Nagyon komoly problémák (mint ön- és közveszélyesség,vagy valamilyen függősség) nincsenek úgysem, csak a "depresszió".
Nálam a normális társaságot egy kedves és intelligens srác jelentené, de mindig pofára esek. Amikor régebben úgy éreztem, hogy találtam egyet (és hát hol máshol, mint neten...), amíg tudtam velük beszélgetni sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, az alszemélyiségek többségével együtt.
(Utálom az "alszemélyiségek" szót, de pontosabb mint a képzeletbeli barát. "Csajozni" is szokott" alatt azt értettem, hogy jó pár közülük már önállósította magát, és olyan tulajdonságaik vannak, amiknek még csak a csíráját sem érzem magamban, pl. buknak a nőkre, én viszont teljes mértékben hetero lány vagyok. Ha nagyon hihetetlenül hangzik mindez, de van türelmed, akkor keress rá a fentebb említett személyre, Billy Milligan-re...)
Csak sajnos nekem egy olyan emberre volna szükségem, akit szemtől szemben is láthatok, megölelhetek... Így végül is a neten keresgélést abbahagytam, élőben viszont egyáltalán nem megy...
Arra én is rájöttem, hogy változtatni kell a külsőmön, de hiába költök magamra rengeteget, hasztalan. Jó, persze, a lányismerőseim meg akikkel régebben találkoztam, megjegyzik hogy "hű, egész jól nézek ki", de gondolom csak magamhoz képest, merthogy az ellenkező nem még mindig ugyanúgy lesz@r mint azelőtt, az is biztos. :D Illetve talán annyi pozitív változás van, hogy legalább nem szólogatnak be...
Az alakommal nincs gond, az teljesen átlagos, nincs se o vagy x lábam, a mellem is átlagos méretű, a normál mennyiségű zsírpárnáim is arányosan oszlanak el hason, combon, fenéken... Egyedül a fejemet cseszte el a Teremtő :D
Igazad van, a te eseted sem sokkal jobb, bár nem tudom hogy hogyan láthatja magát egy szép ember rondának. Olyasmi ez nálad, mint az anorexiásoknál a "kövér vagyok"? (így visszaolvasva a hasonlat gúnyosnak tűnik egy kicsit, de nem olyannak akartam, tényleg csak egy szimpla kérdés a könnyebb megérthetőség kedvéért)
válasza:Szerintem neked valóban kéne egy társaság, ahol jól érzed magad vagy egy fiú..
Én sem vagyok a fiúknál szerencsés, engem is lesz@rnak pedig szeretek öltözködni és ahogy te írtad, sajnos a Teremtő szépen kicseszett velem..pontosabban a fejemmel!:) Ezt a Billy M. -t majd megnézem holnap vagy valamikor.
Gyerekkoromban én is kreáltam magamnak képzeletbeli barátokat, de nem tudom miért történt így, de úgy gondoltam gyerekként, hogy ha így folytatom tovább akkor sok rossz dolog fog belőle származni és így szép fokozatosan abbahagytam a képzeletbeli barátok kreálását.
Lehet, hogy őrült vagyok sok olyan dologra emlékszem amire most ha visszaemlékszem elég furcsa ...Bár mostanában sem változott semmi. Az embereknek mintha ijesztő lennék, vannak barátaim de kevés...CSak nem tudom. Nekem is egy fiú hiányzik az életemből.
Sokszor olyanokat szoktam képzelni, hogy van egy fiú barátom és vele elmegyünk ide-oda és tök jól megvagyunk. De aztán ráébredek a szörnyű valóságra és hát nem éppen érzem magam túl jól. Én pszichológushoz nem járok, még.
Depressziós viszont lehet, hogy az vagyok. Mert nagyon sokszor van hangulat ingadozásom.egyszer fent egyszer lent .
Egyébként, ha gondolod írj privit ha csak beszélgetni szeretnél meghallgatlak szívesen. :)
Üdv.
L/18.
válasza:Ilyen pontos önelemzést magamon kívül még csak egy 1900as évek eleji sorozatgyilkostól láttam. Kár, hogy csak hús-vér barátra fáj a fogad, pedig ajánlottam volna magamat. :)
Szerintem tudod te, hogy mit kellene tenned, csak megerősítést kérsz hozzá. Tudod mire van szükséged, mit hiányolsz. Barátkozz. Ez okozza az alszemélyiséged is.
Egyébként az osztályfőnököm is pont ma mondta, hogy a legszebb természetes lányok látják magukat mindig csúnyának. Ez persze nem mindig igaz, de ha már csak abból indulunk ki, hogy mennyi pornószínész törzsvendég a plasztikaműtőben, lehet benne valami...:) Szóval innen is csak oda lyukadunk ki, hogy csinálj valamit, amitől visszajelzéseket kapsz, hogy aztán annak megfelelően felkészülve kezdj el cselekedni a továbbiakban. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!