Csak én érzem úgy hogy nem sok értelme van az életemnek?

20 éves fiú vagyok, szakmát tanulok egy szakképzőben.

Az emberi kapcsolataim romokban hevernek, alig van pár haverom és rájuk nem lehet számítani semmiben, még egy bulit se tudok összehozni mert valaki tuti hogy nem jönne el vagy nem ér rá. Ők amúgy nem hívnak sehova.

Párkapcsolatom még nem volt soha, és úgy néz ki hogy mostanában nem is lesz mert nincsenek nagyon lány ismerőseim. A mostani osztályomban nincsenek lányok, az előző osztályommal meg teljesen megszakadt a kapcsolat.

Úgy érzem hogy egész életemben csak azért fogok dolgozni hogy legyen házam, kocsim. De nem hiszem hogy lesz e valaha családom, mert inkább költenék a családra minthogy az összes spórolt pénzem autókra költsem. Most még nem dolgozok de pár éven belül fogok.

Szüleimmel élek és ha lesz önálló keresetem akkor annak kb 30%át adom be kajára vagy számlákra, a többi az enyém. Ez így jó csak a kérdés az hogy meddig fog boldogítani a pénz. Nem vagyok gazdag de ha majd dolgozok akkor sok pénzt félre tudok majd tenni. Nekem már az is jó lenne ha lenne egy barátnőm akivel el tudnék menni nyáron nyaralni, kirándulni mert akkor arra gyűjtenék és tudom hogy miért dolgozok.

Magamról még annyit hogy nem vagyok túl beszédes típus de nem is vagyok zárkózott. Sokat változtam az utóbbi 5-6 évben.

Mit tudnék tenni? hogy tudok változtatni?