Mit csináljak? Annyira egyedül vagyok. Mi lesz így velem?

Én mennék a szomszéd helyekre is, de egyszerűen semmi. Ha van, megoldják inkább ismerősök között.

Én elköltöznék szívesen, de a párom nem, mert az ő munkája biztos, és elég jól is keres. Itt meg csak nem hagyhatom, pedig lehet neki is jobb lenne már nélkülem. -1 gond.

Köszönöm nektek.

Tudod, egy pár napja beszélgettem egy nálad 1 évvel idősebb fiúval, és rájöttem, h igencsak vannak értelmesen gondolkodó fiatalok. Sőt, jobban tudtam vele beszélgetni, mint a "barátaimmal". Csak az a baj, hogy már 1 éve így megy ez, és már nem nagyon bírom. Vannak ilyen napjaim, amikor teljesen kiborulok, pár nap múlva, elhatározom, h talpra állok, de aztán megint csak ez van. A párom, hát, nem hagyott el. Szeret, de én érzem, h ő is megváltozott, nem igen foglalkozik velem annyit, mint régebben, pedig pont most lenne rá szükségem nagyon. Megértem, ha fáradt, meg álmos, mert dolgozik, de mikor van ideje másokra, rám nincs, az rosszul esik. Mindegy, fel nem hánytorgathatom, mert a közösbe nem sokat adok... Én érzem azt, h néha csak nyűg vagyok a nyakán.

Köszönöm, neked főleg, örülök, hogy a fiatalok között is vannak ilyen megértőek. Nem sokkal vagyok idősebb, 22 éves vagyok.

Júniusban fejeztem be a sulit. 3. szakmámat szereztem meg, 2-t levelezősön unalmamban. Már bármilyen munkát elvállalnék, de vagy túlképzett, vagy nincs gyakorlat, vagy nincs diploma. Főiskolán gondolkodtam, na, de, hogy nézne ki, hogy azt is a párom fizeti...

Én nem tudom, más, hogy bírta ki, komolyan, én ma teljesen összetörtem. Eddig, még bírtam valahogy, de ma...