Ti hogy álltok az öngyilkossághoz?

Egy nagyon jó barátom megtette. A családja, és barátai életét hosszú időre tönkretette, az, aki miatt pedig öngyilkos lett, vígan élt tovább. Szerintem gyáva tett, és gyengeségre utal. Mindenen lehet segíteni, csak segítséget kell kérni.

18/F

Szerintem:

-Kik teszik? - gyenge idegrendszerű emberek,akik nem mernek a saját problémáikkal szembenézni

-Miért? - mert úgy gondolják, akkor nem kell tovább szenvedniük

-Milyen ember az aki elköveti? - gyenge és ÖNZŐ, mert csak saját magára gondol, hogy neki elmúljon a lelki fájdalma/rosszkedve, stb., de arra màr nem gondol, hogy a szerettei, családja,akik itt maradnak, milyen kínokat élnek majd át az Ő butasága miatt

-Miért baj,ha elköveti? - mert az élet egy KINCS, amit csak akkor fogsz értékelni,ha egyszer a halál markában leszel. Továbbá ismét azt tudom írni, hogy a családodra nem gondolsz?

-Ha egy barátom tenné meg - elmennék a temetésére és megsiratnám

Figyu! Saját tapasztalat: kb. 13 évvel ezelőtt súlyos depressziós voltam, ekkor nekem is sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata. De az utolsó pillanatban mindig megszólalt egy kis hang: "nem lehetsz ilyen önző, hogy csak magadra gondolsz! A Te kínod megszűnik ugyan,de a szeretteid hogy fogják feldolgozni a halálodat? Mit élnek át a szüleid ha itt találnak vérbe fagyva?" Ezek a gondolatok mindig kicsit észhez térítettek és inkább szenvedtem tovább a lelki gondjaimmal, mint hogy a szeretteinek / szüleimnek fájdalmat okozzak.

Aztán 7 évvel ezelőtt (a sors furcsa fintora) úgy alakult, hogy rosszindulatú daganatot fiagnosztizáltak nálam (rák). Az orvosok kerek-perec az arcomba vágták, hogy vagy életben maradok - vagy nem. 50-50%. Na, akkor kezdtem el kapaszkodni az életemért (amit pár évvel azelőtt eldobtam volna magamtól). Akkor fedeztem fel az élet -és minden perc- szépségét, akkor tanultam meg értékelni az életet és hálás lenni minden percért, amit itt tölthetek az élők sorában!

"Szerintetek kik teszik?"

Azok akiknek már elegük van.

"Milyen ember az aki elköveti?"

Bármilyen lehet, a lényeg, hogy elege van.

"Miért baj ha elköveti?"

Mert hiányozni fog nekünk. Ha nem fog akkor nem baj.

"Hogy állnátok hozzá ha egy barátotok tenné/próbálná meg?"

Megpróbálnám lebeszélni, de tiszteletben tartanám a döntését.

Gyakran megpróbál engem a halál? Ám tegye. Én is sokáig próbálgattam őt. Mikor? - kérdezed. Mielőtt megszülettem. A halál ugyanaz, mint a nemlét. Hogy ez utóbbi milyen, már tudom. Az lesz utána, ami előttem volt. Ha a halálban van valami kín, akkor, mielőtt a világra jöttünk, szintén kellett volna éreznünk: márpedig semmiféle fájdalmat nem éreztünk. Kérdezem, nem tartanád-e teljesen ostobának azt az embert, aki azt gondolná, hogy a lámpának rosszabb a sora mikor kioltották, mint mielőtt meggyújtották? Mi is meggyújtatunk és kialszunk: a kettő közötti időben érző lények vagyunk, előtte és utána azonban ugyanaz a mély nyugalom van. Abban ugyanis, ha nem csalódom, tévedünk, Luciliusom, hogy a halálról azt tartjuk, hogy csak ezután fog bekövetkezni, holott a halál előttünk is volt és később is lesz: bármi volt is születésünk előtt, az halál. Mit számít ugyanis az, hogy nem kezdünk el, vagy abbahagyunk valamit, mikor mindkét dolognak ugyanaz az eredménye: a nemlét?

[link]

Seneca leveleiből idéztem neked.Lucius Seneca Néró tanácsadója volt.Ajánlom figyelmedbe.Nagyon jó filozófiai mű!

23/F

Hát szerintem is valamilyen szinten önzőség...

Pl mesélek valamit... Volt nemrég, hogy egy ismerősünk épp kutyát sétáltatott. Egyszer csak meghallotta, hogy az egyik udvarban egy kisgyerek hangosan imádkozik, benézett mert kíváncsi volt. Egy hat éves roma kisfiú volt, és térdre hullva fohászkodott valahogy így hogy Édes drága Istenem ne hagyd bántani az én anyukámat (vagy hasonló)... Ekkor meglátta a kisgyerek a megdöbbent nőt és kirohant hozzá, átölelte a karját és sírva húzta be a házba hogy segítsen az anyukájának mert valami baja van. Bementek és ott volt felakasztva a huszonéves nő... Még élt, de nem lehetett már megmenteni.... Ezt a hatéves kisfiút és egy kétéves kislányt hagyott itt... Nem tudom hogy képes valaki erre, rettentő felháborító... Az ismerős sokáig annyira rosszul volt a történtek miatt... Nem is csodálom. Mi lehet ennyire rossz,hogy így cselekedjen? De ezt a rossz oldalt nem veszik figyelembe sokan... És ezt nem kitaláltam sajnos :(

18 évesen erősen foglalkoztatott a gondolat, mert megcsalt az akkori barátnőm.

Azóta már volt sok barátnőm, és a legtöbb közülük szintén megcsalt.

Már vagy 10 szer lehettem volna öngyilkos.

Azóta már rájöttem, hogy egyetlen lány sem ér ennyit.

Olyanok mint a villamos. Elmegy az egyik és nemsokára jön egy másik...