Lehet ez depresszió? Mikortól kell segítséget kérnem?

Általánosságban úgy érzem, hogy egy senki vagyok, nem tartom magam szerethetőnek. Hányingerem van magamtól, volt, hogy annyira undorodtam magamtól, hogy visszafordultam, amikor el akartam menni valahová.

90%-ban lehangolt és szomorú vagyok, nincs kedvem senkihez és senmihez, a hobbijaimhoz sincs. Néha csak ülök, 3 hallgatom, mit beszélnek a barátaim, de nincs kedvem csatlakozni hozzájuk.

Úgy érzem, hogy el akarok menekülni, csak futni és meg sem állni. Sokszor mondogatják nekem, hogy kis életkedvet erőltessek már magamra, mert rossz rámnézni.

Viszont nincs halálvágyam, nincsenek öngyilkos gondolataim, sőt olyan is van, viszonylag jól érzem magam, és nevetni is tudok társaságban, de ez is csak addig tart, míg tart a beszélgetés.

Szóval nem tudom, de hónapok óta ez van.

Érdemes lenne szakemberhez menni vagy ne raboljam az idejét?