Segítség! Depresszió?

Internetes tesztek? Ugyan már! Az ember a teszteken gyakran hazudik magának, vagy mert túlságosan beleéli magát, vagy pedig jobb színben akarja magát feltüntetni. (Nyilván nálad nem az utóbbi esetről van szó)

Először is... NEM vagy depressziós. Ha az lennél, akkor nem írnál ki ilyen kérdést. Egy depressziós SOHA nem vallaná be, hogy depressziós. Ez egy nagyon komoly lelki betegség.

Azzal, hogy ezt műveled magaddal, elrontod az egész életedet teljesen feleslegesen! Mondd, csak, megéri neked ez az egész? Megéri szomorkodnod és sajnáltatnod magadat? Az élet túl rövid, hogy egy percét is szomorkodással töltsd el.

Tudod mi kell neked? Egy alapos gondolatnagytakarítás! Ez komoly, nem vicc. Ne felejtsd el: mindig te vagy az irányító! Te döntöd el, hogy boldog akarsz-e lenni, vagy nyafogsz, hisztizel, és panaszkodsz, hogy "jaaaaj, de rossz az élet, te jó szagú szent halálos mákos tészta!". Azt is te döntöd el, hogy a szerelmi csalódások tönkretesznek-e, vagy egyszerűen átlépsz rajtuk.

Mint mondtam, rád fér egy nagytakarítás. Tisztítsd meg a gondolataidat, selejtezd ki a zagyvaságokat, és cseréld ki őket pozitív dolgokra.

Nem, nem vagyok meggágyulva, nagyon is tudom, hogy miről beszélek. A szüleim elváltak, majd utána állandóan költöznöm kellett, így háromszor egymás után váltottam iskolát. Nem voltak barátaim, és mivel évente más helyre jártam, még mielőtt sikerült volna barátokat szereznem, új helyre kellett költöznöm. Egyszer olyan nehéz telünk volt, hogy a lakásban nem volt fűtés sem - tönkrement a megvásárolt tüzelőanyag, és apa nem tudott újat venni. 8. osztályban egy fiú tette tönkre az életemet míg végül embergyűlölő, zárkózott egyénné váltam, aki csak túl akart élni. Pszichológushoz jártam, de nem segített rajtam, túlságosan is be voltam zárkózva.

A középiskolában az embergyűlöletem miatt állandóan konfliktusban álltam az osztállyal, kiközösítették, és még azok is hátrahagytak, akik próbáltak a közelembe kerülni. Már lassan véget ért az első középiskolai évem, amikor egy osztálytársam - aki megsajnált - felajánlotta, hogy menjek el vele egy Agykontroll tanfolyamra. Nem is maga az Agykontroll volt a lényeg az egészben, hanem az, hogy pozitív gondolkodásra serkentett. Az egyik éppen az volt, hogy végezzünk el egy gondolatnagytakarítást. Ha más szemmel nézel a világra, az életed csodálatossá változik.

És így is történt. Miután hazaértem a tanfolyam utolsó napjáról, mintha kicseréltek volna. Bár még messze voltam a változástól. Tovább olvasgattam a pozitív gondolatokat magukba foglaló könyveket, házi tanfolyamokat végeztem könyvekből, pozitív filmeket néztem, idézeteket olvastam, meditációs gyakorlatokat végeztem, és két évre rá már rám se lehet ismerni. Az osztályom már nem utál, vannak barátaim, és a diák önkormányzat magas pozícióiért versenyzek. A gondolatnagytakarítás előtt a mai életem lehetetlennek tűnt.

De ez egy hosszú folyamat, és rengeteg munkát igényel. Miután megismertem az Agykontrollt, egy másfél év kellett, mire eltűnt a zárkózottságom, és plusz fél év kellett, mire azon kaptam magamat, hogy már nem utálom az embereket.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy te döntesz az életedről. Ne hagyd, hogy az érzéseid irányítsanak! Irányítsd te az érzéseidet! Ezt pedig úgy teheted meg a leghatékonyabban, ha ügyelsz arra, amit gondolsz.

Remélem, segítettem valamit! Sok sikert az épüléshez! Már ha fel akarsz épülni. Ha meg így akarsz maradni, akkor sok sikert, hogy ténylegesen is depressziós legyél!