Mitől lehet az, hogy amint közelebb kerülök valakihez, rögtön kiábrándulok belőle (lány létemre)? Lehet, hogy tudatalatti dolog, mert félek a kapcsolattól?

Tudni kell rólam, hogy tényleg elég magasan van a mérce, de sokszor alig ismerek valakit csak megtetszik, mégis nagyon gyorsan bele tudok habarodni. Amíg ismerkedünk, beszélgetünk szinte minden gondolatom körülötte forog, de amint szóba kerül egy találkozó, egy pillanat alatt meghátrálok. Nem is értem, hiszen addig csak a jó dolgokat látom benne, de onnantól már nem is látok jót, csak rosszat. Még mielőtt találkoznánk, eldöntöm, hogy nem ő való nekem.

Emiatt persze nem is tud kialakulni kapcsolatom, egyetlen egy volt csak. Akkor is odavoltam érte, de másfél hónap után már egyszerűen semmit nem éreztem, pedig csak szorosabbá kellett volna válnia a kapcsolatunknak.

Visszahúzódóbb típus vagyok, nehezen nyílok meg. Kell hizzá egy kis idő, de utána tényleg teljesen felszabadult vagyok csak ezért nem akarom elsietni a dolgokat.

Lehet hogy ez az egész azért történik tudat alatt, mert félek egy kapcsolattól? Vagy még nem találtam meg azt, akivel tényleg boldog lehetek, csak a szeretetre vágyom?

Nagyon rossz helyzet, mert sokszor kezdeményezek én is, szinte mindig sikeresen, de aztán miattam nem lesz belőle több, mert egy pillanat alatt el tudok felejteni mindent, hogy mi tetszett az illetőben, sokszor már egyenesen taszít. Előtte éltem tévhitben vagy csak utána pánikolok be?

Fogalmam sincs mit tehetnék, már régóta szeretnék egy komoly kapcsolatot, de így képtelenség.:(

19L