Úgyérzem hogy belül én inkább cica volnék mint ember. Ez miért van? Ez nagyon beteges? 14 éves fiú vok.

nem tudom, de Amerikában vannak, akik beöltöznek, és úgy pózolnak az utcán.

azért ott is csodaszámba megy ...

Jaj, látom rajtam kívül is vannak macskaimádó emberek.

Én is, ha belegondolok, voltam ilyen, és még vagyok is.

Emberek személyiségét, külalakját, viselkedését is sokszor ösztönösen, akár kimondva, akár magamban macskákhoz hasonlítom. Például pont néhány nappal ezelőtt volt, hogy az egyik lány osztálytársamon feltűnt a smink, s egyből az ugrott be, hogy olyan, mint a macskám, ami pedig kissé röhely, mert macskák nem is sminkelik magukat. De a feje is olyan kerekdednek tűnt.... XDDDD De tényleg!

Pedig én már bőven elmúltam 18 is.

Régebben az fordítottja is megvolt, hogy macskákat személyesítettem meg emberként, pl. eszméim voltak arról, hogy milyen zenét, stílust szeretnek, bennem is megvoltak annak az érdeklődésnek a nyomai, amit az előttem hozzászóló írt, de most jelenleg az előzőn leírtak stimmelnek rám.

Szerintem ez azért lehet, mert olyan kecses és _romantikus_ állatok... -nak tűnnek, mint mondjuk egy sztárszínésznő, vagy egy modell.... JA, régebben pont egy modellként szoktam emlegetni a macskámat... De mostanság amennyi szemétséget, jobban mondva erkölcstelenséget elkövetett (persze tudom, hogy ez az egyik hüleség, hogy olyan gondolkodást várok el tőlük, mint egy ember, de szvsz. ettől függetlenül is), az alapján inkább egy k.rv@ szép kinézettel, mint egy jó modell.

Viszont macska az nem lennék, mert én mindig piszkálom őket a bundájuknál fogva, ámbár nem lennék a helyükben... :> - Tudom, ez meg szemétség, de ha meglátok egy macskát, azonnal úgy dédelgetem, mint egy plüsállatot.