Mi a bajom? Hogy lehetnék normális? 20f

Szia, én vagyok, aki a másik magánnyal összefüggő kérdést tettem fel, és ott reagáltál rám. :)

Nos, nem vagyok pszichológus, de első benyomásom nekem is szociális fóbia volt problémádra.

A kérdésemnél jelezted hozzászólásodban, hogy csak 3 hónapja tart... de azt nem értem, mi tart azóta? Az, hogy szenvedsz a magánytól? Ugyanis a szorongásaid, melyekről itt írsz, vélhetőleg gyerek korod óta fennállnak, jól értelek?

Tudatalatti feltárással ki lehet deríteni, pontosan mióta tart a szorongásod és mi miatt. A kineziológiai kezelés marha drága -de hatékony, én már próbáltam-, de pl. vannak bár lassabb ütemű, de ingyenes megoldások is: én kontroll nélkül szoktam verset írni időnként, az nagyrészt a gyerek korban tudat alá fojtott kellemetlen emlékeket fedi fel szimbolikus formában, és az embernél ezek mindig kihatnak a későbbi -a trauma, vagy kellemetlen élmény utáni- életre, ezért célszerű tudatosítani, szembenézni vele, megérteni, majd elengedni. :) Így megszűnik az elfojtással kapcsolatos probléma. :) Bár én csak lassan haladok, mert kb. 4-5 knez.kezelésen voltam egykor csupán, versírás segítségével meg lassan haladok az élményfeldolgozásban. De működnek e módszerek. :)Krónikus fizikai betegségek elmulasztására is megoldás a tudatalatti feltárása.