Ti ezt mire vélnétek?

(levelet ne küldjetek, mert a sok zaklató idióta miatt az összes beérkező levelet olvasás nélküli törlésre kellett állítanom)

Remélem nem fog hosszúra sikerülni, de ha igen, az sem baj, rászánom az időmet.

Egyik ismerősöm jövőre már 20 éves lesz, de még mindig egy érzelmileg (és értelmileg) visszamaradott 14 éves szintjén van.

Szóval baromira hozzáfűződik lelkileg a kiskutyájához, az anyjához (az apja elhagyta kiskorában, de még tartják valamilyen szinten a kapcsolatot) és alig bír túllépni dolgokon. Tehát ha valaki megsérti (és itt a tényleges sértésre gondolok, ami a személye ellen irányul, nem "üres" támadásra és ugatásra), majdnem sírva fakad. Nem mer egyedül lépni az életben, kell mellé valaki, akitől megerősítést kap az érzékeny kis lelke, és ezt látni is rajta. Évek óta tartom benne a lelket, hogy könnyebb legyen a sorsa, de már lassan 20 éves, felnőtt "férfi" ember... meg kéne tanulnia ellátni önmagát és önállóan haladnia az életben, mint a gyorsvonat "megállás nélkül". Próbáltam hívni mindenhova, buliba, úszni, futni, de csak mondta hogy jön, semmi nem lett belőle. Ha valamit elkezd csinálni, mint egy kisgyermekben, fellángol benne valami, elkezdi de hamar abbahagyja. Rájön, hogy hülyeség, vagy nem tudom. Mindennel amúgy, még ami értelmes is lenne.

Nem akarok durva lenni, de az egész család picit félresikerült, anya 30+ 3 műszakos, az öccse egy gyökér, ő meg... láthatjátok.

A családjára a fentebb leírt okok miatt nem számíthat, egyedül én vagyok neki, mert ismerkedni is fél, új "igaz" barátokra (ez kéne neki szerintem), vagy ismerősökre szert tenni. Ha valaki odamegy hozzá, látni rajta, hogy megváltozik, mintha nem is önmaga lenne és elkezd picit reszketni. Múltkor volt angol próbavizsgája, be kellett ülnie az osztályfőnöke az angoltanár, meg 3-4 _osztálytársa_ elé (még ki sem kellett igazán öltözni) szóval full laza volt az egész.

Az elején még viszonylag normálisan indult neki, pár perc elteltével már látszott rajta hogy iszonyatosan fél és remegett is. Végig egy konkrét pontot nézett a padon, mint valami beteg, egyetlenegyszer sem tekintett máshova (és nem ez volt az első, hogy [így] felelt, viszont ez volt az egyik leglazább, mindenki megmondta) és ha eszébe jutott valami, csak hadarta az egészet megállás nélkül, aztán hosszú szünet. Elég összefüggéstelen is volt, amit mondott... mintha szét lett volna esve a személyisége, érdekes volt.

Na most mindemellett még vegyétek hozzá azt is, hogy nem mer felszállni sem buszra, villamosra, etc. egyedül, ha meg sokan vannak inkább vár még egyet... még télen is (tehát nem a meleg miatt).

Képtelen beülni az emberek közé tömegközlekedési eszközökön, azt mondja "más világon van", meg "kinézik"... ? Pedig semmi különös nincs a külsejében.

Nem mer ismerkedni, mert fél.

Képtelen egyedül haladni és csinálni a dolgait az életben, vagy a kiskutyája vagy valaki kell mellé, akitől megerősítést kap.

Hogy lehet ezt kezelni? Ti egyáltalán segítenétek rajta? Eddig akivel beszéltem róla, csak lebeszélt az egészről. Hogy beteg, hagyni kell. Egyáltalán nem pszichopata, sem szocipata (nagyon messze áll a kettőtől). Sok ember szerint, akik ismerték valamennyire, skizotip. (Szerintem is amúgy, de fél beismerni és fut a saját problémái elől.) Ha meg felhozzák neki, akkor elhülyüli az egészet és terel, vagy visszaszól "aztán jólvan". A sajátját besöpörte a szőnyeg alá, a másiknak visszaszólt és sehol sem tart. Nem tudom, mit lehetne vele kezdeni. Talán néhány atyai pofon hiányzott neki, amikor szüksége lett volna rá kiskorában 8-12 évesen, csak sajnos ez már eső után köpönyeg. Felnőtt embernél nem olyan hatást vált ki, mint egy gyereknél. Apa nélkül nőtt fel, teljesen kimaradt az életéből az az "erős kéz", aki mutatta volna az utat neki, amikor kellett volna.

A legnagyobb baj, hogy álmodozó és nagyon gyermeteg gondolkodása van. Azt hiszi, az apja (aki milliomos autókereskedő) majd ráhagyja mindenét (vagy egy részét az örökségnek), a nyaralóját, ami szerinte 30-40 millát ér. Azt mondja, eladja és abból majd megél... és hiába akarom vele közölni, hogy inkább a bátyjára vagy az anyjára fog szállni a sok érték, mert ők tudják, hogy építsék fel magukat belőle, ő meg csak elherdálná, de akárhogy utalok rá, egyszerűen nincs felfogóképessége, nem érti a lényeget és mindig mellébeszél. Kicsit idióta. És ez nem csak itt és most van, mindig ilyen volt.

Szóval nem tudom, ti mit tennétek, vagy egyáltalán tennétek-e valamit?