Miért érzem mindig úgy magam, mintha álmodnék?

Elég pontosan leírtad a deperszonalizációs zavar tüneteit.

[link]

Nem nagyon lehet erre semmi konkrétat mondani, ami egy csapásra meggyógyítana. Én is ebben szenvedek, de csak időleges megoldásokat találtam eddig. Egyszer már sikerült kigyógyulnom belőle, azt azzal értem el, hogy visszafejtettem a zavar okát, majd egy hajnalon a nap első sugarát megpillantva ráeszméltem a világ gyönyörűségére. Mindenképpen fejtsd vissza az okát a dolognak. Valószínű fogsz találni egy olyan gondolatmenetet, amiben megkérdőjelezted a valóság valóságosságát, vagy valami megrázó élményt, ami feldolgozatlan maradt.

A tüneteimet az első "hullám" idején enyhítette, rövidebb időkre megszüntette egy SSRI antidepresszáns (orbáncfű, 2g). Most az nem használ, a nyugtató viszont igen. (frontin, 0.25mg) Azt viszont már nem annyira ajánlom, mert rá lehet szokni. Nem is szedem rendszeresen, de megnyugtató, hogy van valami, amivel ki tudom lőni a tüneteket. Érdemes velük kísérletezni, először az orbáncfűvel. Két hétig ha minden nap megiszol egy bögrével napközben, javulást kell, hogy tapasztalj. Persze ha ront az állapotodon, akkor ne csináld végig a kúrát.

Érdemes továbbá lefoglalnod magad valami olyannal, ami teljes koncentrációt igényel. Filmnézés, olvasás. Ha jót választottál, le tud annyira kötni, hogy elszakadj ettől az érzéstől. Engem például a motorozás 100%-osan tünetmentessé tesz, mert olyankor minden figyelmemet a vezetésre kell összpontosítanom. Érdemes a figyelmedet valami alkotómunkára összpontosítani. Kiadod magadból azt, ami van és ez már alapból segít, plusz leköt. Írj, költs, rajzolj, fess, zenélj, barkácsolj, vagy bármi, amivel újat tudsz létrehozni.

A meditációt pedig mindenképpen próbáld ki. Nem egy furcsa, vallásos, elvont dolog, teljesen materialista világszemlélettel is ugyanúgy hasznos, ezt a tudomány is egyöntetűen állítja. Mindenki képes rá. Ha gondolod, segítek, hogyan csináld.

Ha van kedved, írj rám, kiötölhetnénk valamit erre a sz@rra, mert már nekem is elegem van belőle.

Derealizáció és/vagy deperszonalizáció.

Először is az a kérdés, hogy iszol-e kávét vagy energiaitalt. Ha igen, azt állítsd le. Másodszor, hogy eleget alszol és mozogsz-e. Szorongás okozhatja a fenti tüneteket, és az pedig csökkenthető a megfelelő életmóddal.

El lehet menni az iskolapszichológushoz is. A leírásod alapján a problémád a szorongás, gondolom, 15-17 éves lehetsz, ebben a korban ez nem ritka. Az is súlyosbítja egyébként, ha nagy ügyet csinálsz belőle és azt hiszed, hogy komoly betegséged van.

00:21

"Valószínű fogsz találni egy olyan gondolatmenetet, amiben megkérdőjelezted a valóság valóságosságát"

Egy filozófia tanszéken rendszeresen előfordul, hogy mondjuk bemegy 20 ember egy terembe, másfél órán át vitatkoznak arról, hogy a világ nem létezik, utána pedig gond nélkül elmennek ebédelni mindenféle deperszonalizációs zavar nélkül. Ha azt gondolod, hogy a bajaid oka egy gondolatmenet, az csak utólagos racionalizáció. Az ok sokkal inkább szorongásos zavar, traumatikus élmény vagy drog szokott lenni.

"Úgy látszik tényleg meg kell találnom, hogy mire vezethető ez vissza, ami elég nehéz lesz.:S:D (van pár tippem)"

Szorongásos zavarod van, menj háziorvoshoz, majd megírja a megfelelő beutalót. De iskolapszichológushoz is fordulhatsz. Az orbáncfüvet egyelőre felejtsd el, szerintem kicsit korai még neked gyógyszerfüggővé válni.

Egy szorongó ember nem érzi leválasztva magát a külvilágról, ez tuti deperszonalizáció.

A valóságot amúgy le tudod tesztelni úgy, hogy befogod az orrod és megpróbálsz levegőt venni rajta. Álomban simán lehet befogott orral lélegezni (próbáltam), a valóságban ez persze nem működik.

Ha este felkapcsolod a villanyt és az fel is kapcsolódik, az is egy bizonyítéka annak, hogy a valóságban vagy. Álomban nem működnek a világítótestek: ha fel van kapcsolva, nem lehet lekapcsolni, ha le van kapcsolva, nem lehet felkapcsolni. (szintén próbáltam)

Ha álló helyzetben többször gyorsan körbeforogsz, és amikor abbahagyod, ugyanott vagy, mint előtte, az is egy bizonyítéka annak, hogy a valóságban vagy. Álomban forgás után teljesen új helyre kerülsz. (tapasztalat szintén)

Ha gondolattal nem tudsz embereket, tárgyakat, gondolatokat teremteni, akkor sem álmodsz. Álomban ha végigmegy egy ilyen gondolatsor a fejedben, hogy "de jó/de rossz lenne, ha ez meg ez ott lenne, amikor befordulok az utcasarkon", akkor az a valami biztosan ott lesz. Ez a valóságban nem működik.

Most komolyan ennyi embernek van derealizációja? Nekem is ez van , július óta ki is írtam már ide jópár kérdést sőt még pár szintén ebben szenvedővel is beszélgettem egy csomót erről.

Mintha csak magamat hallanám. De komolyan minden egyes mondatban. Azért kíváncsian várom a válaszokat. Én járok pszihiáterhez de nem segít. Szóval egyéb tipp?