Egy 18 fiú éves barátom rajzos álomvilágban él, valamint túl érzékeny a lelke. Hogyan segíthetnék neki?

Üdvözletem minden olvasónak!

Kérlek segítsetek! Egy 18 éves, roppant kedves és okos fiú barátom túlságosan érzékeny, s bár nem annyira mint másfél éve, de egy általa megalkotott, rajzi világban él. Röviden: kedves kis lényeket alkotott magának, akikbe lelket lehelt, ezek a kis lények élik a mindennapjaikat, képeken végzik napi teendőiket, beszélgetnek egymással, nevetnek, sírnak, szerelmesek lesznek, veszekednek stb (Jóformán úgy tudom leírni nektek, mint egy rajzi világba ültet "játék katonákkal való játszás") Bár a rajzaim elismerendően szépek, ő maga is tudja, ugyanazokat a karaktereket ilyen sűrűséggel lerajzolni és ennyire beleélni magát, nem egészséges...

Tisztában van azzal hogy amit tesz, az önmaga által kreált már-már KÉNYSZERBŐL, NEM ÖRÖMBŐL történő rajzolás felemésztheti őt! Én úgy próbáltam meg segíteni neki, hogy arra kértem, 1-2 hétig NE RAJZOLJON, elmélkedjen, erősítse meg az énképét, világképét, találjon új elfoglaltságot. (Nem volt képes erre, 14 napból 4-5 napot végigrajzolt) És lám, amik aznap születtek, mind minőségileg, mind kivitelezésileg ritka gyatrák voltak (mert kényszerből születtek, nem pedig azért mert "élvezte" volna akkor a rajzott)

Elborzadva látom, hogy a rajzi témái 2 hónapja BORZALMASAN besötétültek, érts túlnyomó részt a halál, fájdalom, szenvedés, kínlódás és bánat uralkodik. (Ő maga pedig úgy fogalmazott, a rajz alatt csupa gonosz és rossz gondolat fut át agyán amióta ilyeneket alkot, valamint éjjelente sokszor sír, megijed attól amit rajzolt és amiket gondolt...) Ráadásul már nem is élvezi a rajzolást és nekem sem tetszenek új, egyoldalúan sötét tartalmú képei... :(

Régen mindig színpompásak voltak munkái, vidámak és élettel teliek, boldogok és felszabadultak. (Mentális egészsége is szilárd volt, valamint ÉLT és BOLDOG is volt) Ma már csak egy depresszív, lehangoló fekete tócsa a munkáinak közös eleme...

Mindenképpen szeretnék segíteni neki! Nem szeretném hogy megfertőzze életét a kényszerből való alkotás, azt szeretném hogy ismét boldog lehessen és ÖRÖMBŐL alkosson! Mit tehetnék érte?

(Ui. Volt korábban pszichológusa, de fáé éve nincsen neki, azért nem megy mert úgy gondolja, "Meg kell tanulnom a segítsége nélkül is élni, nem támaszkodhatok rá!"