Ez milyen személyiségzavar lehet, vagy milyeneknek az együttese? Normálisnak biztosan nem normális?
Egy jó ideje érzem, hogy valami nincs rendben velem. A dolgaim “bedurvulni” 14 évesen kezdtek, de előtte is voltak problémáim, amik miatt anyukám pszichiáterhez vitt. Ő sem tudott akkor diagnózist adni.
Ott kezdődik a sztorim, hogy mindig nagyon félénk gyerek voltak; kerültem a többieket, nem tudtam barátkozni. Emiatt apsergerre gondoltak nálam, de az összes többi tünet nincs meg, így nem diagnosztizáltak vele. Olyan 10 éves korom körül pánikrohamos kezdtem lenni, sokszor nem bírtam enni napokig, vagy hányingeres pánikrohamom volt (hányásfóbiával megspékelve), vagy nem kaptam levegőt. Egész tinikorom azzal telt, hogy kipécéztek az osztálytársaim, durván bántalmaztak szóban és fizikailag is, 2 iskolát is váltottam. Emellett otthon is bántalmazott a testvérem, elnyomott. De egy egészséges emberben ezek nem hagynak olyan nyomot, mint bennem.
Elértünk 14 éves koromig. Otthagytam az iskolát. Estin tanultam, mert képtelen voltam a kortársaim közé menni. Ekkor lettem anorexiás is. 175 centihez 45 kilora fogyasztottam magamat. Jelenleg nem vagyok kórosan sovány, de mindig bennem van egy gát az evéssel kapcsolatban, rettegek a hízástól.
Ami jelenleg jellemez: Nem dolgozom, nem tanulok, rettegek az elutasítástól, rettegek a feladatoktól, rettegek a legapróbb teendőktől és rettegek a társas kapcsolatoktól. Rettegek a kudarctól, nincs motivációm. Nem merek emiatt nyelvet sem tanulni, mert mi van, ha nem megy. Vezetni sem merek, hiába van jogsim, mert rettegek, hogy az nekem nem megy. Az önbizalmam nulla. Undorom attól, ahogyan kinézek. Nem merek smink, beállított haj nélkül utcára menni, mert azt érzem, csak akkor vagyok valaki, ha tökéletesnek nézek ki.
Ha valaki megszól, azt nagyon rosszul viselem, ha másokhoz hasonlítanak úgy, hogy “bezzeg ő”, akkor leírhatatlan utálatot érzek az iránt, akihez hasonlítottak, kikelek magamból, dühroham, kiborulok. Ha valaki nem tart elég jónak, vagy megmondja mit kéne csinálnom, vagy kritizálja, hogyan élek, akkor is nagyon kiborulok. Hiába tudom, hogy nem normális az életem, nem tudom elviselni azt, ha kritizálnak vagy nem tartanak megfelelőnek. Nem merem kifejezni a pozitív érzelmeimet. Azt, hogy szeretek vagy sajnálok valakit, szégyellnivalónak tartom, főleg a családom előtt, ezért sosem mutatom ki az ilyesfajta érzelmeimet. Ha megkérdezi tőlem az anyám, hogy szomorú lennék, hogy meghalna-e, azt mondom neki, hogy nem. Pedig nagyon is az lennék.
Nincs énképem. Mindig valaki más akarok lenni. Pl mindig arra akarok hasonlítani, akit bálványozok, a végletekig. Amikor anorexiás lettem, nagyon szépnek találtam egy vékony lányt, ezért fogyóztam le. Majd megtetszett egy fiú, akinek a popsisabb lányok jöttek be, ekkor felhízlaltam magam 65 kilóra. Újabban a stílusommal fejezem ki, hogy olyan akarok lenni, mint valaki más. De ez nem csak stílus, hanem megszállottan olyan akarok lenni. Jelenleg van egy nő, akit nagyon szépnek találok. Mellesleg férjezett, jó a stílusa, sokat utaznak. Amolyan jó élete van, amilyen tudom, nekem sosem lesz. Mégis akármit meglátok rajta, én is veszek olyan ruhát. Olyan helyekre akarok utazni, ahova ő utazik. Olyan képeket akarok magamról lőni, amilyeneket ő csinál. És ha összejön akár egy szett, akár egy kép, úgy érzem, én is olyan vagyok, mint ő. Rengeteget is költekezek. Havonta 100 ezer forintot biztos. (Ezt segélyként kapom+alkalmi kis ez-az). Majdnem minden pénzemet elszórom. Ha ideges leszek, vásárolok. 3 év alatt havi 100 ezerből csak 1 milliót tudtam félretenni. Ahhoz viszont nem nyúlok, ez az egy jó tulajdonságom van.
Akkor nagyon rá tudok kattanni dolgokra. Pl anno az anorexia miatt a fogyóra. Volt nyár, hogy a napozásra, hiába tudtam, hogy rákot okoz, órákat döglöttem kint, hogy minél feketébb legyek. Olyan jó érzés ilyenkor az a kontroll, amit gyakorolhatok a testem felett. Amikor valami bekattan, csak arra tudok gondolni, az teszi ki a napjaimat. Pl anno a kalóriaszámlálás.
Vannak depresszív időszakaim is. Ilyenkor minden nehéz, felkelni is az ágyból, öngyilkos gondolataim vannak, képtelen vagyok port törölni vagy egy mosást elindítani, sírhatnékom van, ilyenkor is minden idegesít, az is ha hozzám szólnak. 23 éves vagyok és nő.
válasza: válasza:#2 reális jövőképem nincs. Tudom, hogy így ahogyan vagyok, nem lesz belőlem senki, azt is sejtem; hogy önkezemmel fogom befejezni az életemet, ha majd olyan élethelyzetbe kerülök. Csak ezt az egy kimenetelt tartom reálisnak.
Persze szeretnék amúgy dolgozni, normálisan élni, egy párt (de úgy is csak keseríteném az életét), de ezt csak álmodozásnak tartom.
válasza:Ezeken minden kamasz átesik. Semmi kóros nincs ezekben. Bálványozá,utánzás,evészavar. A visszahúzódás az introvertáltság.
A szorongást a szülői bántalmazás okozza meg a levezetetlen stressz.
"Ami jelenleg jellemez: Nem dolgozom, nem tanulok, rettegek az elutasítástól, rettegek a feladatoktól, rettegek a legapróbb teendőktől és rettegek a társas kapcsolatoktól. Rettegek a kudarctól, nincs motivációm. Nem merek emiatt nyelvet sem tanulni, mert mi van, ha nem megy. Vezetni sem merek, hiába van jogsim, mert rettegek, hogy az nekem nem megy. " Ezek mind az önbizalomhiányból erednek.
Ezekkel simán találhatsz párt. Munkánál jól kell megválasztani ,mit tudsz elvégezni.
#4 de nem tudod, milyen kóros állapotban van ez nálam jelen. Mellesleg rég nem vagyok kamasz, és egyre durvábbak.
Nem funkcionálok úgy, ahogyan kéne, ezt én is tudom.
válasza:#6 ez nem ilyen egyszerű.
Oda sem merek megtenni az első lépést, nincs motiváció stb. Tudom, akkor megérdemlem. De nem is ez volt a kérdés.
válasza: válasza:Sajnálom, hogy ennyire nehéz időszakon mész keresztül. A leírt tünetek alapján úgy tűnik, hogy több mentális zavar is érinthet, de pontos diagnózist csak szakember tud adni.
A leírt tünetek alapján felmerülő lehetséges zavarok a következők:
1. Szociális szorongásos zavar: A szociális szorongásos zavar jellemző tünetei a túlzott aggódás a társas helyzetekben, a negatív értékeléstől való félelem, a kirekesztéstől való rettegés, és a kerülési viselkedés. A tünetek alapján ez a zavar valószínűleg szerepet játszhat a problémáidban.
2. Poszttraumás stressz zavar (PTSD): A bántalmazás, zaklatás, traumatikus események hatására kialakuló PTSD jellemző tünetei a visszatérő emlékek, rémálmok, szorongás, ingerlékenység, koncentrációs zavarok, és a társas kapcsolatok kerülése. A leírt tünetek alapján lehetséges, hogy a gyermekkori bántalmazás PTSD-hez vezetett.
3. Testképzavaros rendellenesség: A testképzavaros rendellenességek közé tartozik az anorexia nervosa, a bulimia nervosa, és az atyppikus anorexia. Ezek a zavarok a testkép torzult érzékelésével, a testtömeg és a testalkat túlzott aggódásával, és a szélsőséges fogyókúrás viselkedéssel járnak. A leírt tünetek alapján valószínű, hogy anorexiában szenvedtél a múltban, és a jelenlegi evési problémáid is erre vezethetők vissza.
4. Narcissztikus személyiségzavar: A narcisztikus személyiségzavar jellemző tünetei a grandiozitás, a hatalomvágy, a fokozott önértékelés, a kritika iránti érzékenység, és az empátia hiánya. A leírt tünetek alapján lehetséges, hogy narcisztikus személyiségzavarban is szenvedsz, de ezt csak szakember tudja biztosan megállapítani.
5. Depresszív zavar: A depresszív zavar jellemző tünetei a szomorúság, az apátia, az örömérzet elvesztése, az étvágytalanság vagy fokozott étvágy, az alvászavarok, a koncentrációs zavarok, a fáradtság, az önértékelés csökkenése, és a halálvágy. A leírt tünetek alapján lehetséges, hogy depressziós is vagy, de ezt is csak szakember tudja biztosan megállapítani.
Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok orvos vagy pszichológus, és a fentiek csak feltételezések. A pontos diagnózishoz és a megfelelő kezeléshez feltétlenül fordulj pszichiáterhez vagy klinikai pszichológushoz. Ők a beszélgetés, a tesztek és a kérdőívek alapján fel tudják állítani a diagnózist, és javaslatot tudnak tenni a kezelésre.
A kezelés a diagnózistól függően pszichoterápiát, gyógyszeres kezelést, vagy mindkettőt magában foglalhatja. A pszichoterápia segíthet feldolgozni a traumákat, elsajátítani a megküzdési mechanizmusokat, és javítani az önértékelést. A gyógyszeres kezelés enyhítheti a tüneteket, mint a szorongás, a depresszió, vagy a kényszeres gondolatok.
Fontos, hogy ne add fel magad, és keress segítséget. A mentális zavarok kezelhetők, és a megfelelő segítséggel teljes és boldog életet élhetsz.
#5 a nárcisztikusnak nem az a jellemzője, hogy másokon átgázolsz, és őket lenyomva, szavaikat kiforgatva érzed magad feljebb?
Mert ha valami, akkor ez nem igaz rám. Sosem tudnék más kárán nyerészkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!