Fellehet dolgozni a édesapám halálát?

Először is nagyon sajnálom.

Mindenki másképp éli meg. Egy biztos, az összeomlásotoknak biztos nem örülnr.

Az apám három éve halt meg, de minden nap eszembe jut. Bármit teszek, úgy teszem, hogy elégedett legyen velem. Így szinte bennem él, olyan, mintha velem lenne.

Sok erőt, szívesen beszélgetek erről privátban.

Őszinte részvétem! Én is elvesztettem két hozzátartozómat. (Az idősebbiket szintén nemrégen.)

Őket szerettem a legeslegjobban. Más rokonaimra már nem számíthatok igazán, csak tessék-lássék távkapcsolat.

Nem tudok nagyon sírni, mert én úgy tanultam, hogy szégyen kimutatni az érzéseket. Belülről mardosnak a könnyek.

Ha nem lenne a párkapcsolatom, igen nehezen viselném el. Sokat segít, rengeteg feszültséget felold bennem. Még ha nem élünk együtt, akkor is!

Részvétem! Idővel enyhül majd a fájdalom, de el múlni talán sosem fog. Azért születünk, hogy meg haljunk, ez az élet rendje. Erősnek kell lenni s lehetőleg lelkileg támogatni egymást s saját magunknak rá jönni arra, hogy mi az ami ideiglenesen segít enyhíteni a belső fájdalmunkat. Hetvenen túl sem könnyebb, sőt talán nehezebb átélni a szeretteink elvesztését. Négy éve hagyott itt édesanyám, öt évig gondoztam, vigyáztam rá. Demenciája miatt azt sem tudta, hogy ki vagyok én. Távozásával sem enyhült lelki fájdalmam, mai napig hiányzik s hiányozni fog amíg élek, ebben biztos vagyok. A sors gondoskodott róla, hogy figyelmem másra terelödjön, nehezitette további életem. Azóta daganattal műtöttek, kemók, sugár s évek óta másik daganat miatt hormon injekciók! Próbálom magamba zárni mind ezt a rosszat, eddig sikerrel, sírás s mások lelkének terhelése nélkül. Egymagunkba születünk, élünk s halunk meg ha itt az ideje. Nagyon erősnek kell lenni, nem szabad össze roppanni, olyan elfoglaltságokat kell találnunk melyek el terelik figyelmünk, még ha csak átmenetileg is a történtekről, múltról. Meg kell próbálni a mával s holnappal törödni, foglalkozni! Próbálni kell a szépet, jót s kellemest észre venni s meg élni. Talán ezeket a legnehezebb de ha van segítség akkor biztos könnyebb lesz! Ott vagytok egymásnak szerencsére, sétáljatok, munkával foglaljátok el magatokat, próbáljatok társaságba, valamilyen közösségbe járni, sokat aludni, pihenni, vidám dolgokkal foglalkozni ( zene, filmek ). Eggyet nem szabad, elhagyni magatokat!!

Az élet nem áll meg, megy tovább, Tőletek függ, hogy hogyan tovább...

Tisztelt Kérdező!

Hogy vagy? Hogy vagytok édesanyáddal a kérdés kiírása óta? Hogyan telnek a mindennapjaitok a megélhetésért folytatott küzdelemben?

Vannak-e más rokonok, akik esetleg tudnak valamilyen módon segíteni rajtatok? Bármilyen szociális szervezet?

Tudom, hogy a gyász iszonyú nehéz és küzdelmes dolog.

6-os válaszoló voltam.