Gyakran látjátok tesótokat?

Én 28 vagyok, a nővérem 32. Nálunk érdekes a felállás, mert csak felnőttkorunkban ismertük meg egymást, bonyolult sztori... De azóta kb tűzbe mennénk egymástért egy rossz szó nélkül. Megértelek, nekem is hiányzott a testvér. De most nagyon hálás vagyok érte a sorsnak.

28/F

26 éves fiú vagyok. Egy nővérem van, akivel már több mint öt éve nem egy fedél alatt élünk. Nem sokkal idősebb nálam, tehát gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Gyerekként rengeteget voltunk együtt, játszottunk, csavarogtunk. Persze nem ritkán veszekedtünk, de mégis egy biztos pont volt nekem, szóval megvolt a bizalom, számíthattam rá bármikor. Amikor kamaszodott, elkezdett több időt házon kívül tölteni a saját barátjaival, pasijaival. És én is foglalkoztam a saját dolgaimmal. Azt gondolom ez természetes dolog, de mégis, onnantól kicsit "elhidegültünk". Mivel két teljesen ellentétes személyiség vagyunk, felnőtté válva már nem nagyon találtuk a közös nevezőt, csak "megtűrtük" egymást. Aztán ő elköltözött hazulról. Nem is bántam, mert a végén már sokszor kiborított a hülye stílusával.. Fura, de onnantól kezdve jobban kijöttünk egymással. Mondjuk logikus, mert azután nem naponta hússzor láttam, hanem húsz naponta egyszer :) De akkor is inkább ő keresett, nem én őt. Nemrég úgy alakult, hogy én a világ másik pontjára kerültem, nagyon messze hazulról. Sajnos én olyan ember vagyok, aki senkihez nem tud érzelmileg ragaszkodni, így (akármennyire csúnya dolog egyesek szerint) egyáltalán nem tartom a kapcsolatot sem vele, sem a szüleimmel, sem senkivel, akivel nem találkozok naponta. Most ő olyan nekem, mint bármely régi ismerős a távoli múltból. Néha eszembe jut, hogy van, de úgy gondolom mindenki élje a saját életét.. Karácsonykor azért majd felhívom. :)

Mindent összevetve, egy testvér nagy hatással van a személyiségfejlődésünkre.. de nem mindig pozitív módon..

Nem, ő más országban lakik. Havi 1-2 x beszélünk, ha valami esemény van többször is.

Nem vagyunk rossz viszonyban, de sajnos nem is vagyunk túl közeliek.

26-N

Én 31 vagyok, nő. 4 testvérem van: 3 fiú(50, 45 és 36 évesek). Van egy nővérem is, ő 44 éves. Ezek közül a legfiatalabb az édestestvérem, a többi csak anyáról testvérem, de emiatt sosem tettünk különbséget.

A nővéremre mindig számíthattam, gyerekkoromban ő vitt játszótérre, ő jött szülőire, stb... Jelenleg a nővéremre és a két fiatalabb bátyámra mindig számíthatok.Egyedül nevelem a kisiskolás lányom születése óta, és akkoriban halt meg anyukánk is, de ők mindig mellettem álltak, segítettek.Mostanában is ha beteg a lányom és nem mehet iskolába, valamelyiküknél mindig van otthon valaki, aki vigyáz rá. Egyébként nővéremmel és legfiatalabb bátyámmal heti szinten beszélünk, találkozunk. Ünnepeken összejárunk. Csak a legidősebb bátyám az, aki kilóg a sorból. Ő korán összeállt egy roma nővel,mindketten alkoholisták lettek, nem szeretnek dolgozni, ápolatlanok. Született 7 gyerekük, mindet intézetbe adták.Szóval velük nem tartjuk a kapcsolatot annyira. Ritkán találkozunk.

De attól még őt is szeretem, mert a bátyám. Minden testvéremet szeretem.