Besokalltam, hogyan tovább?

Albérletben laktunk a párommal, és a kislányunkkal, de az anyám anyagilag elég rossz helyzetbe került, rávett, hogy költözzünk hozzá, gondolta, hogy kevesebb lesz a költség, mert eloszlik arányosan.

De nem igazán úgy alakultak a számlák, ahogy ő tervezte, állandóan ezt hallgatom, hogy neki semmivel nem lett jobb, mert ugyanott van, és minket tesz érte felelőssé.

Ezen kívűl van egy testvérem, aki szintén itt lakik, 18 éves lesz, nem tanul, nem dolgozik, itthon egy gyufaszálat nem tesz arrébb, egész nap csak alszik, de nonstop megy a számítógépe, csak kajálni kel fel, meg haverozni, inni, volt, hogy éjszaka a rendőrségen kötött ki.

Akármit csinálok (mosogatás, főzés, mosás, stb), anyám mindent megkritizál, hogy nem jó ezért meg azért. (Ha nem csinálom meg, persze az a baj.) A gyerekkel kapcsolatos dolgokban is mindent felülbírál, a páromat b*szogatja folyton NEKEM, de neki a szemébe nem mer megmondani semmit.

De ha az öcsémet felhozom, jön a siránkozás, "Most tegyem ki az utcára?"

Semmit nem tudok vele megbeszélni, ami velem kapcsolatos, mert sz@rik mindenre.

Én ezt már nem bírom így tovább, nincs türelmem a gyerekemhez, nem tudok örülni semminek, az összes életkevem elszállt, nincs 1 olyan ember, akivel a dolgaimat megbeszélhetném, de a legrosszabb az, hogy a saját anyámra nem számíthatok semmiben...

Szeretnénk elköltözni, de félek, a családommal a kapcsolatom nem lesz jobb:-S