Hogy értessem meg anyámmal, hogy nem tudok napi 10 órát dolgozni heti 6 napot?

A munkahely sajnos nem "rendes" munkahely: nem vagyunk bejelentve, a bér 500FT/óra, és nincs lehetőség feljebblépni, mert ez egy arab fószer mobilosbolttal összekötött pénzmosodája...

Mivel két hétre lebetegedtem, így anyám ugrott be a helyemre (azelőtt napi 4-7 órát dolgoztam, a főnöktől függött, mikor küldött haza), de anyám ragaszkodott a napi 10-12 órához. Ő két hétig dolgozott így-mert ő is álláskereső volt, már talált állást, de csak jövő héttől kezd. Ő most már azt mondja, hogy 6x10 órát röhögve ki lehet bírni, amikor mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz: sok a meló, egész nap cirkuszolnak a vevők,a főnök, a főnök haverjai, ott ordibálnak egész nap arabul, ugráltatnak, elvárja, hogy egyszerre legyél 3 helyen, a saját pénzeden utazgass a belvárosban mobilalkatrészeket venni neki, ja és pluszban a boltban még vigyázz a 2 éves gyerekére, aki bűn rossz: átpakolja a holmikat 1 óra alatt min. ötször, harap(!), turkál és kivesz a kasszából (persze az nap végén hiány, de mivel alig ért magyarul, órákig kell neki magyarázni, miközben azt hajtogatja, hogy "biztos megloptál". Anyám napi szinten hívott fel sírva, hogy nem bírja, kellene a pénz (minden nap végén kifizet a főnök), de inkább hazajön. Én mindig mondtam, hogy oké, ha nem bírod, hagyd ott a francba, vagy dolgozz fél napot, etc. Nem, ő a mártír (tényleg, mindig imádott mártírkodni), és mindig mondta, hogy úgyis már csak egy kis idő, és kezdhet normális munkahelyen-ráadásul élből vezetői pozícióban.

Na, ebből kellene szerinte napi 10 órát lehúznom 6, de akár 7 napig szabadnap nélkül...Persze, nehogy fizetésemelést merjek kérni, meg ne ugráljak, hagyjam a főnökre a dolgokat...Csakhogy mivel pályakezdő vagyok, hiába küldöm el heti szinten 20-50 álláshirdetésre a CV-m, nagyon ritkán hívnak be, és akkor is a tapasztalt kollegát veszik föl. Így meg, ha beis hívnak,nem tudok elmenni állásinterjúra, mert nincs időm.

Sőt, most még hozzátette, hogy amíg ő meg nem kapja az egy havi fizetését a másik helyen, addig ne is keressek másik állást, mert kell a napi 5000 FT. Igen kellene, de ha heti 40 órát dolgoznék,akkor is kijönne a szerinte "tök normális, hogy annyit kapsz mások is annyit keresnek" (ezt tudom, de attól még nem normális) 80.000 Ft, heti 20.000FT, abból tök normálisan-beosztással ugyan-, de meg lehetne élni (jó, parfümöket meg egyebeket nem fog tudni venni...).Na így már az is kevés, mert neki kellenek ezek meg azok...(mikor mellesleg tele van minden ilyesmivel, nekem egy sincs, mert belátom, hogy most nem telik rá)

A legnagyobb baj, hogy együtt lakunk...pályakezdő lévén ennyi keresettel nem tudok albérletbe menni (+van egy macskám, akit utál, így őt is vinném magammal, mert vele rossz sora lenne, de állattal még nehezebb albit találni-vagy szobát...) Most azzal fenyeget, hogy kib...sz a lakásból (igen, szó szerint idéztem), és az a baj, hogy meg is tenné...Tudja, hogy nem tudok hova menni (család nincs, barátok elmaradtak), és ezzel eddig is a végletekig visszaélt (lelki terror, stb., sorolhatnám napestig).

Hogy hassak az eszére, hogy nem tudok ennyit dolgozni, pláne úgy, hogy még ki sem gyógyultam a tüdőgyulladásból, amit a melóhelyen szedtem össze? Bármilyen tippért nagyon hálás lennék!