Túlzott kivételezés testvérrel?
Ketten vagyunk testvérek a húgommal, én 26, ő 22 éves. Én pár éve külön élek párommal, ő még otthon él szülőkkel.
Igazából mindig is feltűnő volt, hogy mindig elérte és megkapta amit szeretett volna, de ezzel még nem is volt problémám, ő ilyen elfogadtam így. A problémák fél éve kezdődtek, amikor is olyan szinten elkezdték kényeztetni, hogy már párom se hagyta szó nélkül. Az addig rendben van, hogy én elköltöztem, és külön háztartás, de rosszul esik látni, hogy míg én amíg otthon laktam mindent magamnak vettem meg a tisztálkodási szereken kívül, testvérem pedig a laptoptól kezdve, a gyönyörű ruhákon át (amikre nekem soha nem volt pénzem), a fitneszbérletig és az autóig mindent megkap. (igazából utóbbi tette be a kaput nálam, mégpedig azért, mert amíg otthon éltem, mindenki elnézte, hogy másfél, két órákat utazgattam évekig munkahelyemre). Igazából nem egészen pontosan a kapott ajándékokra és tárgyakra vagyok féltékeny, hanem arra a törődésre és szeretetre amit kap.
Mindezek ellenére egész életében azt hangoztatta, hogy őt kevésbé szeretik a szüleink, és most nem régiben ki is jelentette, hogy ő igenis megérdemli amiket kap, mert engem lelkileg támogattak többet, neki pedig ezért cserébe járnak ezek. Ez nem igaz. Ő egy nagyon vad, akaratos jellem, és az zavarta, hogy nem tudnak vele anyuék olyan nyíltan beszélgetni, mint velem. Én a higgadtabb, otthon ülősebb típus vagyok. Holott tudom, hogy ha egyszer is szépen szólt volna hozzájuk, és nem úgy mint a pokróc, akkor vele is beszélgettek volna (erre már utóbbi időben rájött).
Sokat beszélgettem erről párommal, kiderült, hogy gyerekként ő is olyan volt mint én..soha nem zsarolta a szüleit érzelmileg csak azért, hogy valamit megkapjon, inkább elment és megkereste rá a pénzt. Ő azt javasolta beszéljek anyukámékkal, hogy ez engem zavar, de nem akarok veszekedést, és nem akarom, hogy azt higgyék azt várom, hogy most engem is elhalmozzanak ajándékokkal.
Ráadásul, csak hogy értsétek kiborulásom tárgyát, nekem jelenleg sajnos nincs munkám, így csak a munkanélküli támogatásból és barátom fizetéséből élünk. Soha nem kértem segítséget szüleimtől, mindig próbáltam megoldani a problémáinkat, meg nem is tartom túl szép dolognak, hogy felneveltek annyi pénzt áldoztak a nevelésemre, és akkor még most költözés után is nyűg legyek nekik. De az azért tényleg rosszul esik, hogy húgom kap egy 500.000 forintos autót, nekem pedig eszük ágában sem jut segíteni. Mondom, félreértések elkerülése végett, nem kérnék tőlük és nem élősködni akarok, csak a szándék ami hiányzik és fáj.
Van olyan köztetek aki járt ugyanígy szülőkkel/testvérrel? Nagyon megköszönném, ha leírnátok a ti történeteiteket is, hogy erőt meríthessek belőlük.
válasza:Lehet, hogy a szülők egyformán szeretik a gyerekeket, de igazából különbözőképpen állnak hozzájuk. Gyerekkoromban engem hajtottak, hogy minél többet elérjek az életben, nem kényeztettek, ha valami nem jól sikerült, szapultak. A húgomat kényeztették, szépen öltöztették, hogy neki nem megy a tanulás, majd jól férjhez megy. És tényleg, férjhez is ment egy igen jómódú emberhez, luxusautó, nagy utazások, stb. Aztán a férje csődbe ment, most szinte nyomorognak. Nincs szakmája, sosem dolgozott, most is csak várja a szerencsét, és hogy a férje tegyen valamit.
Nekem nehezebb sorsom volt, voltak hullámvölgyek, de mindig jól kijöttem belőle a végén és haladok előre. Ma már a szüleim engem csodálnak, a húgomat szidják. Ez van, mindenkinek más problémák jutnak.
Tehát azt mondod, hogy a szülők a gyermekük hiányos jelleme miatt túlkompenzálnak?
Ez mennyire normális szülői felfogás? Azért szerintem egy ennyire látványos ajándéknál, mint például az említett autó, már észre kéne venniük magukat.
Egyébként, te ezt hogy élted meg lelkileg?
válasza:Nálunk az egyik bátyámmal, ha nem is pont ilyen, de hasonló a helyzet. Nincs olyan hatalmas különbség, mint nálatok, de valami mégis van. Egyszerűen annyi az oka, hogy én szerényebb vagyok ezen a téren, ő viszont mindent kiharcol, amire szüksége van. Úgy tárgyakat mint figyelmet. Gyerekkorunkban is ez volt a helyzet, azóta sem változott.
Szerintem a szüleim nem szeretik jobban, csak ő simán kér, sőt, alkalomadtán követel, én meg nem teszem. Nem tudom, melyikünk csinálja jól vagy rosszabbul, nem is érdekes ez. Közben az a vicces, hogy panaszkodott már azért, hogy ő a szendvics-gyerek (van még egy bátyánk), és hogy a nagyobbik testvére mindig mindent előbb kapott meg, de talán pont ezért alakult ki benne, hogy megtanulta kikérni, kikövetelni a helyét.
Lehet, jobban járnék, ha én is megkérném a magamét, ha másban nem is, akkor figyelemben. Csak ugye nekem is az az álláspontom, hogy így is sokat segítettek a szüleim, felneveltek, gondoztak, törődtek velem, nincs képem odaállni és még mindig csak kérni.
válasza:Nálunk összességében nagyjából kiegyensúlyozott volt a szülői támogatás, a különbségeket az okozta, hogy az én gyerekkoromban építkeztek, közben jöttek a tesók, többfelé oszlott a jövedelem, amikor sorban elköltöztünk, önálló életet kezdtünk, az utolsónak több jutott otthon. Ő pl. tanulhatott költségtérítéses nappali szakon, nekem ez elképzelhetetlen volt, szerencsére nem is kellett. Viszont a legkisebb vette ki a részét nagyapám gondozásából, mi, idősebbek ehhez messze laktunk.
A te tesód a mintapéldája annak, amikor a gyerek érzelmileg zsarolja a szülőket, egyébként alaptalanul. Te már önálló vagy, nem is jelzed kellő nyomatékkal, hogy szükséged lenne segítségre, tehát nem számolnak veled - bocs, de ezt te választottad. Értem, hogy fáj, de a helyedben nem a tesód gyepálnám ezek után (úgyse érdekli, mit mondasz), hanem a szülőket tolnám, hogy lépjenek be magánnyugdíjpénztárba, tegyenek félre MAGUKNAK, újíttassák fel a házat stb, amíg aktív keresők, vagy járjanak el kettecskén pihenni, szórakozni. A tesód meg hadd tegyen magáért, ahogy te is tettél.
válasza:Szerintem a szüleid azért foglalkoznak vele többet mert ő a problémásabb. Szerintem téged olyannak látnak aki nem igényelte hogy kiszolgálják és eltudja érni amit akar. Talán meg srm fordul a fejükben hogy ez neked rossz. Èn sok sok évig hallgattam el azt hogy velem nem törődtek ugy mint a testvèreimmel. A válasz: Azért mert te határozott voltál ,mindig tudtad mit akarsz. Elérted amit kitűztél célokat. A testvéred meg teljesrn màs. Ő mindig is gyengébb lesz ,akit segítened kell akkor is ha mi már nem leszünk"
Mond el neki hogy rosszul esik neked hogy téged nem támogattak ennyire amikor otthon éltél, és kérdezd meg miért.
Talàn csak olyan egyszerű dologrol van szò hogy akkor nem volt rá anyagi lehetőségük most meg van.
Ròlad meg azt hihetik hogy te akarod megoldani a gondjaid, hiszen ugyis szolnál ha nem így lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!