Ti mit tennétek a helyemben? (Összetett kérdés)

18 éves srác vagyok,arról van szó,hogy igencsak szerencsétlen géneket örököltem.

Hajlamos vagyok az elhízásra,a pattanásra,fitymaszűkületem volt,és ráadásul gynecomastiával (férfimell növekedéssel küzdök).

Teljesen depressziós voltam,mert egy kövér,csöcsös,pattanásos fiú voltam,aki folyton attól rettegett,hogy a suliban ez kiderül egy orvosi vizsgálaton,és mindenki rajtam röhög stb.

Viszont ismerem a szüleimet,gyakorlatilag anyám-apám idegroncs,egymást készítik ki napról-napra,apró semmilyen dolgokból könnyedén válhat családi tragédia,amikor is arra jövök haza,mindketten a másik sarokban bömbölnek. (És ez egy kiömlött samponnal,vagy egy be nem zárt ablakkal kezdődik).

Azonban én eldöntöttem,hogy ez az egy életem van,elég szerencsétlen vagyok,de ha depizek,nem lesz jobb,így hát arra jutottam,sorra veszem a problémáimat,és megoldom őket bármiáron.

Elmondtam a szüleimnek,hogy fitymaszűkületem van,először leordítottak,aztán jött a szokásos sírás.

De végül minden a helyére állt,körülmetéltek,begyógyult.

Aztán mondtam nekik,hogy a pattanásaimmal is szeretnék valamit kezdeni,ekkor is kiakadtak,hogy nincs tökéletes gyerek,milyen szép fiú vagyok,ne legyek már hülye...

Persze nagynehezen belementek,és gyógyszerrel ez is végleg elmúlt. A lefogyást magamnak végigvittem,viszont itt ez a fránya gynecomastia. (Ez azt jelenti,hogy a férfi mellben megtalálható ugyan az a mirigyes állomány,ami normális esetben,csak a nőknél fordul elő,ez adja a férfi mell teljesen nőies formáját,ez pedig leginkább csak egy 15perces rutinműtéttel távolítható el,a bőrt felvágják,és kihúzzák azt a valamit,azután összevarják.)

Kiskoromban rengetegszer hívtak csöcsösnek,sokszor aláztak meg,a tesitanár is köcsögségből levetette velem a pólót,persze az egész évfolyam rajtam nevetett. Illetve olyan is volt,hogy atléta volt rajtam,erre a mögöttem ülő lány melltartónak nézte a pántot,és órán meghúzta nekem,amin mindenki nevetett. Strandra emiatt engem nem hívtak/hívnak a barátok soha.

És mivel nincs más megoldás,és a TB is támogatja,arra jutottam,hogy jó lenne megműttetni,15 perc alatt megcsinálja bármely sebész,aztán 2 hét pihenő.

Csak attól tartok,hogy ha ezt felvázolnám a szüleimnek,szokásosan lehordanának mindenféle hülye gyereknek,aztán a vállamon zokognának,hogy az ő fiacskájuk depressziós... Ezután hetekig nem aludna senki az idegességtől,a stressztől,ami őket jobban bántja,mint engem...

Viszont annyira jó lenne a régi rossz emlékeket,és ezt az egész szerencsétlen kamaszkort az összes sz*rságával együtt maga mögött hagyni,és végre levenni a pólót emberek előtt.

Lehet,hogy hülyén hangzik ez a mell-műtét,de egy rutinbeavatkozás,és semmi ördöngösséget nem csinálnak,viszont megoldaná a problémám,és végre lenne önbizalmam. Én nem akarom önbizalom nélkül leélni a fiatalságom,azért mert a szüleim idegileg nincsenek a topon...

18F