Szerintetek forduljak gyámügyhöz? Vagy mit tegyek ha nincs hova mennem?

16 éves lány vagyok. Nagyon jó tanuló és normális. Nyár végén elkezdtem járni valakivel, de 3 hónap után szakítottunk, anyáék azt hiszik hogy azért mert meguntam, pedig más indokból. Nagyon sokat szidtak miatta, először tiltani akartak. Aztán kb 2 hónappal szakítás után összejöttem mással, vele már kb fél éve jóba vagyok és pár hete kezdtünk el járni. Őt egyáltalán nem fogadják el, tiltanak tőle, folyton mondják hogy nem ismerik és csak ki akar használni stb, szóval csak az átlagos szöveg. Előző barátommal minden szombat délután találkozhattam, de vele nrm engednek sehova. Igaz hogy nem járt jó suliba, de attól még rendes. Emiatt rengeteg vita van, ől azt is felmondják hogy minek akarok találkozni másokkal szombatonként, akár barátnőimmel, akár barátommal. Szerintük ultramodern lettem amiatt mert minden szombaton találkozni akarok a barátaimmal és ez egyáltalán nem normális, emiatt egy idő után biztos utcalány lesz belőlem. Hiába tanulok jól, már azt is mondták hogy kivedznek a nagyon jó suliból és átraknak egy rosszba, mert biztos a társaság van rám rossz hatással hogy minden szombat délután talizni akarok másokkal, pedig ez nem természetes. Szóval elhordtak mindennek, meg hogy mennyire megváltoztam, biztos csak amiatt akarok eljárni mert mindenkivel le akarok feküdni stb. Szűz vagyok és ha igazán ismernének, akkor tudnák hogy nem rövid kapcsolatokra vágyom hanem komolyakra. Mondanom sem kell hogy estére még sehova se engedtek el, hisz délutánokért is vitáznom kell. Múltkor pl már 1 hete nem láttam a barátom, nagyon hiányzott ezért elmentem a tiltásuk ellenére is, utána megint nagyon kiakadtak. De mikor kérdezem őket, nem tudnak egy normális érvet se mondani, csak annyit hogy mert azt mondtam, mert utcalány vagy/leszel stb. Szóval ma összevesztünk ezen, mindennek elmondtak és eltiltottak attól hogy bármikor bárhova is menjek sulin kívül bárkivel, én pedig erre mondtam hogy 2 év múlva megyek innen, ezért még jobban kiabáltak velem és apa mondta hogy akkor már most pakoljak és menjek innen és elkezdett rángatni, erősen tépni a hajam. Itt Budapesten nincsenek rokonaink, mindenkivel összevesztek, szóval nem tudok senkihez menni, barátomhoz se akarok mert nem akarok a terhükre lenmi. Szóval szerintük csak azért lettem utcalány mert szeretnék minden szombat délután találkozni a barátaimmal, barátommal és mert van barátom, akit nem is ismernek, mégis elmondjàk mindennek. És hiába mondom nekik hogy minden normális ennyi idős gyerek gond nélkül elmehet még bulizni is, szerintük én lettem túl modern és az a természetes ha csak itthon ülök. Szerintetek mit tegyek? Diákmunkát el fogom kezdeni suli mellett, de az sajnos nem elég. A válaszokat előre is köszönöm.