Nagyfiús anyukák, mit gondoltok erről?

Nem támadó jelleggel fogalmaztam meg a gondolataim, hanem építő kritikaként.

Valahol érthető, hogy szereti az anyukáját, végülis ő nevelte fel, de nem szeretem azt ha egy elvileg felnőtt ember fosik a szüleitől, nem őszinte hozzájuk. Anyukának valahol fel kellene ismernie a helyzetet, hogy a pici fia felnőtt és képes eldönteni mit mikor akar enni, mikor hová akar elmenni, kikkel akar beszélni, mikor akar tv-t nézni, mit csináljanak barátnővel, stb. Vagy egyáltalán ki lehet a barátnője, barátai. Mintha birtokolni akarná. Jó kezekbe szeretné tudni, ez is érthető, de az a pici fiú felnőtt lett és képes önálló döntésre, van önálló véleménye, saját akarata. Ez nem számít? Rendben, jót akarnak, szép dolog, de ezzel többet ártanak, mint használnak. Kivéve ha tényleg egy ri.banc vagy drogos lenne a barátnőjelölt, barátai, ez megint más helyzet ha tények szólnak ellene, haverok ellen. Más helyzetben viszont csak azt érik el, hogy még ezt egy odaadó barátnő is megelégeli évek múltán vagy teljes mértékben önállótlan lesz a fiú. Akár későbbi munkavállalásban is meglesz az eredménye. Nagyon sok édesanya manipulálja a gyerekét úgy érzem, bár lehet, hogy nem tudatosan. Talán fel sem tűnik nekik ez a fajta mondhatni álsértődöttség, nyomás gyakorlás. Mintha egy új lány elvenné a "hatalmat" tőle.

Ha erre nem képes akkor menthetetlen a helyzet. Az jut ilyenkor az eszembe, hogy egy bábu, és anyuka lesz az első számú nő, barátnő meg az alárendelt akinek kötelessége megfelelni mindenben. Vagy évek múlva a pasiból lesz egy papucs, aki a barátnőjétől is valahol elvárja, hogy irányítsa. Aminek az lesz a vége, hogy a neje "nem hagyja élni" és megszökik a szeretővel.

Egy anyának szerintem az lenne a feladata, hogy felkészítse az életre a fiút, és elengedje, hagyja élni, de legyen ott ha segítségre van szüksége. Hiba az elkényeztetés, és cserébe elvárt ajnározás, eléri ugyan, hogy nélkülözhetetlen legyen, de mondhatni a fia élete árán. Nem csak fiús anyukákról van szó, hanem érthető ez általánosságban a nevelésre. Egyszerűen látni, hogy életképtelen sok fiatal akik régen önállók lettek volna, akár lányok is.

Nem kis tinikről beszélek, hanem 17-30 éves korig.