Miért háborodik fel mindenki, amikor kiderül, hogy a gyerek az apjánál marad?

Minden eset más és más. Én ismerek olyan apát, akinél a két gyereke maradt és jó a kapcsolatuk, felnevelte őket, minden rendben volt. Igaz, hogy a lányát annyira elkényeztette, hogy 25 évesen gyakorlatilag életképtelen, se főzni se háztartást vezetni nem tud semmilyen szinten, nyilván ha az anyjával marad ez nem így történik, de ez lényegtelen, mert az egyszülős nevelés mindig hordoz magában negatívumot. ez pl. ezt hordozta.

Ha a mi családunkat nézem... én anyámhoz tesóm apámhoz került. Hát apám rettenet szar szülő volt világ életében. Ne értsetek félre, jókat lehet vele kirándulni, nyaralni és időt tölteni, de a gyereknevelésre alkalmatlan. No nem olyan szempontból, hogy az azt a bíróság kifogásolná, de mégis. Alkalmatlan. Nővérem megszívta. Ő is tudja. Mi is tudjuk. Mindegy, ő is felnőtt, különösebb baja nem lett.

Szóval nekem összességében az a véleményem, hogy egy lánynak jobb helye van az anyjánál, ha az anya nem nagyon gáz. Azért gondolom ezt, mert ezt tapasztaltam az apáknál nevelkedett lányok esetében. Ez nem reprezentatív minta. Természetesen. ÉS fiúkról nem is nyilatkoznék, mert abban az esetben még ilyen tapasztalatom sincs. De én azt mondom, semmi pénzért nem nevelkedtem volna apámnál, és nagyobb korában nővérem is hozzánk költözött. Totál neveletlenül persze. Anyám szidta is apámat eleget, hogy elpereli a gyereket, nevelni azt minek, kamaszkorában meg visszatolja hozzá, hogy próbálja meg a lehetetlent, neveljen meg egy elcseszett kamaszt. Hát ez a mi vidám sztorink. Szóval én is anyapárti vagyok. Persze biztosan vannak alkalmasabb apák is az enyémnél, de én mondjuk nem ismerek egyet sem :/

Én nem háborodok fel,de valljuk be őszintén (és itt nagybetűkkel kiemelem,hogy TISZTELET A KIVÉTELNEK) az apák általában távolról nagyon szeretik a gyereket,csak tartásdíjat fáj nekik fizetni, nevelni viszont már szintén nem akarják a gyereket.

Személyes tapasztalatom nincs,de én a környezetemben kivétel nélkül ezt látom,hogy nagyon is megfelel nekik a 2 hetente egyszer elvisszük a gyereket ( ha kedve tartja egyáltalán) ,jópofizunk vele egy délutánt és le van tudva..

Ugyhogy fogalmam sincs,hol lehet ez a RENGETEG apuka,aki magáénak akarja a gyereket,nem sajnálja az időt ,a pénzt ,és a törődést tőle. Merthogy én még csak itt találkoztam ezzel a jelenséggel ,élőben elvétve,sőt..

És nem vagyok feminista,sőt,irtózom tőlük, gyerekeim is vannak,és boldog házasságom :D

Szerintem nem kell feltétlenül ősanyának lenni ahhoz, hogy valakinek ez ne tetsszen. Nem is biztos, hogy felháborodás, csak a nemtetszés kinyilvánítása (persze biztos van más is).

Én a saját tapasztalataim alapján mondom, amit mondok. Elváltak a szüleim, én 6 éves voltam, húgom 3. Anyám besokalt...nagyon. El kellett mennie, és úgyérezte, hogy ahhoz, hogy később normálisan tudjon velünk is lenni, ahhoz kell neki egy kis idő teljesen egyedül, mert tönkremegy. Végül összejött mással, 3 év múlva ott is született egy gyerek, és minket is magához vett.

Nagyon sok olyat hallottam akkoriban is, meg azóta is ismerősi-családi körben, hogy a sárga földig össze-vissza midnennek elhordák őt, hogy milyen anya...nem is anya. Én sosem haragudtam rá, és bár apámnál nagyon nem volt jó, és én kezdeményeztem 3 év múlva, hogy mehessünk hozzá vissza, sosem haragudtam rá, sosem nehezteltem, hanem megértettem.

ENNEK ELLENÉRE most, hogy Anya vagyok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaha ne a kisfiammal éljek, ne én neveljem, ne legyek része a mindennapjainak, és ő az enyémnek. Nem vagyok ősanya típus, sőt (sokak szerint én is egy sz.r vagyok, mert 1 éves korában bölcsibe adtam, és dolgozni kezdtem stb.). Éppen válás közelében vagyunk, és képtelen lennék elképzelni, hogy ne velem maradjon a kicsi, pedig apuka is nagyon szépen tudná gondozni.

Én is írtam már férfinek, hogy ha nagyon akarja a gyerekeket, akkor küzdjön érte. Én azért becsülöm azt a férfit, aki tényleg bevállalná a gyerekei nevelését, mert azért a legtöbb férfi baromi könnyen veszi, hogy az asszony nevelje csak a kölköket, álljon ő napi 24 órában készenlétben, rohanjon ő a bölcsibe-oviba, este kérdezze ki ő a leckét, apuka meg kéthetente odamegy jópofizni meg sír mindenféle fórumon, hogy a bíróság nőpárti és neki esélye se lenne a gyerekeit nevelni.

A másik oldalról viszont nehezen tudnám elképzelni, hogy a gyerekeimet ne én neveljem, nem kell ehhez tényleg ősanyának lenni.