Akiknek sok testvére van, felnőtt korukban miért nem vállalnak ők maguk is sok gyereket?

Nem csak introvertáltság kérdése.

Egy gyereknek objetíven nem jó, ha egy másik gyerek neveli.

Egy tesónak nincs türelme egy három éves hisztijéhez, és nem fog következetes szabályokat hozni.

Egy gyerelnek nem jó, ha a testvérét kell nevelnie, nem érett meg arra, hogy pedagógiai döntéseket hozzon vagy érzelmi biztonságot teremtsen. Ráadásul ezek éveket vesznek el a gyerek és kamaszkorából, ahelyett hogy játszana, barátkozna, tanulna, gyereket nevel és háztartást vezet.

Ez hosszú távon felnőttkorra gyakran alkoholizmushoz, droghasználathoz, érzelmi evéshez, párkapcsolati és szociális visszamaradáshoz vezet.

Erre van is egy pszcihológiai kórkép, parentification, azaz szülővé tétel.

[link]

Akár a fiatalabb, akár az idősebb tesó, egyikünk se jön ki jól.

Pláne, hogy egy ilyen pót szülő dinamikából már nem lesz normális testvéri viszony.

Aki itt nekiáll idealizálni azt, hogy jajj de jó az ovis csinálja magának a vacsorát...ja, de az olyan is.

Még ha nincs is szegénység, egy négy éves gyerek magától fél liter barack lekvárt vacsorázik kanállal, a felét a kanapéra kenve.

A gyerekek kénytelenek versenyezni egymással a szülők elismeréséért, ami szintén nem egy jó kombináció, ha a testvére dirigál is neki.

Senkinek nincs saját személyisége a külvilág felé, mert csak "az egyik Kovács gyerek, asszem a harmadik". Ezen az se segít, hogy ugyanazokat a ruhákat hordod, mint a testvéreid, és hasonlítotok is.

Aztán rossz esetben ott a generációs trauma abból, hogy már a szülei is úgy nevelkedtek, hogy gyerekként kellett felnőtt szerepeket betölteni, így nem érzelmileg kiegyensúlyozottak, lelki problémáik vannak.

Nem véletlen, hogy az ilyen mélyen vallásos, nagyon nagy családos közösségeknél jó magas a gyerekek abuzálásának a száma. Mert a gyerekek könnyen elkallódnak, és mivel a testvérei nevelik, nincs közeli bizalmi viszony a szüleivel, és ki vannak éhezve a felnőttek elismerésére, figyelmére. Ezzel nem nehéz visszaélni, manipulálni őket.

Ha megnézel dokumentumfilmet az ilyen vallási csoportokról, nagyon sokaknak nem tiszta a tekintete, mert állandóan túlélési módban vannak halmozott traumák miatt.

Mivel nem érzik az érzelmeiket, a mindennapi élet megoldása nehéz, nincsen rá keret, hogy túllássanak a mosogatáson, takarításon.