Meddig kell tűrni, és mit lehet tenni? Már mind a négyen elmúltunk 18 évesek. A mostoha nővérem kiborít, és senki nem tud tenni semmit. Én most mit tegyek?

Anyám régen meghalt, így nem is lett testvérem. Én nagyimmal éltem, de ő sajnos már három éve végleg elment. Nagyjából azóta, - mivel akkor hiteltörlesztésre el lett adva a nagyi lakása - "átmenetileg" már három éve fiúkén egy lánnyal vagyok összezárva aki a moostoha tesvérem apám új felsége hozta kis kamaszkén a családba. "Húgomat" ez nem érdekel, mert úgy kezeli a szobát mint régen amikor az övé volt csak. Az nem érdekli, hogy a fele hitelt az én örökségemből fizettük ki. Mert el ment volna ez a nagyobb lakás. De tényleg, szanaszét minden,, még jó, hogy hetente egyszer az anya nagytakarítást. Az ki is tart amÍg a "lány" ettől távol tartja magát, vagy három órát. Ha sötétben, ajtó fénynél megyek be, merta lápára meg feléred akkor könnyen mindenfelé heverhetnek a szennyes bugyijai és a szeretői fiúk, lányok némelyike amin mind át lehet esni vagy rá lehet ülni. Állítólag borderline, - bár nem falcol, - szex mániás és abban még mazochista is. Az meg már végkép botrány, hogy bár hál Isten nem akar tőlem semmit, de meztelenkedik, sőt maszturbál is amikor ott vagyok, de még mikor alszom szeretkezik is a szobában mással. És ő jár elit egyetemre. Két évig még nekem is kemény a tanulás.

Mit lehet tenni, ha apunak se ideje, és se idege nincs hozzá. Az anyának - aki amúgy meg nagyon rendes - meg mindent alátesz, amit hagy a csaj és megtehet az anya.