Ti borítanátok a bilit egy rokonnál, ha így viselkedne?

Eddig nem volt munkám, most sikerült szerezni, és EDDIG szívesen segítettem neki ingyen, pár dologban. De most rászokott arra, hogy ő osztja be az időmet, meg parancsolgat, "érzelmizsarol", és nem fogja fel, hogy nekem most nem az ő ügyes-bajos dolgai a legfontosabbak, hanem a meló, és a suli, ami párhuzamosan megy.

De kelti bennem a bűntudatot (másban is) illetve anyámat zaklatja, ha engem nem tud. Ez a rokon nő, munkanélküli, nagyon unatkozik, imád másoknak szervezkedni. Megszervez valamit, és mással csináltatja meg. És ilyen folyamatos dolgokat is mások nyakába varr, mintha nem csak, ő, hanem mindenki unatkozna.

Pl. ha mondjuk fodrász lennék, és látástól mikulásig dolgoznék, akkor megszervezné, hogy járjak ki egy öreg néni és bácsi haját vágni 40 kilométerrel arrébb. Addigra mire nekem szólna, addigra rég leszervezte szombat délutánra minden második hétre, és onnanstól (SZERINTE) kötelességem lenne menni, mert milyen rendes ő szervezett nekem munkát, és még öregeken is segítenék. Ja és már amúgy is megbeszélte, ne hagyjam bajban, mit gondolnának róla. Ne legyek ennyire lusta, és kapjam össze magam. A példa nem valós, legalábbis szó szerint, de az ugráltatást kb. így kell értelmezni.

Röviden, nem túl fájdalmasan le szeretném szerelni. Szerintetek nem kellene? Vagy mit csináljak? Ne vegyem neki fel a telefont? Vagy megmondjam neki a véleményem?

20L