Önző lennék? Nem kaptam semmit gyereknapra. De a tesóm igen

Azért egy csokit megérdemeltél volna!Vagy vmi apróságot.

Ha anya ugy adta a nővérednek a pénzt,h gyereknapra,akkor legyen következetes és adjon neked is vmit. Nedm kell nagy dologra gondolni.

ha viszont az unokájának akart segíteni, az más.

Csak gondoljatok bele a lány helyébe .. akik azt írták ,hogy nincs oka mérgesnek lenni.

Nem is azért van ő így fellázadva mert kapott a nővére pénzt, HANEM MERT Ő NEM KAPOTT. Van különbség. Ha 1 gyereknek adunk a másiknak is adni kell. Hogy tanítod meg a gyereknek ,hogy legyen igazságos ,ha te sem vagy az? Ha a babára adta anyud a pénzt ,akkor nővérednek felnőtt módjára a saját gyerekére kellett volna költenie. Ráadásul még te is gyerek vagy, nővéredként átgondolhatta volna ,hogy neked is jól esett volna az az 5 ezer Ft , ezért nem kellett volna visszavágnia. Nem értem anyukádat, ez nagyon igazságtalan dolog volt. Megértem a hozzá állásodat.

Megértem, hogy dühös vagy, de szerintem emiatt nem éri meg mérgelődnöd. Már 15 éves vagy. Ha 6 évesen hiányolod a csokit, akkor rendben van. Az élet nem habostorta. Örülj annak, hogy van családod, van, aki tetőt biztosít a fejed fölé, és minden nap van mit enned. Gondolom, dolgoznod nem kell, hanem eltartanak, amíg tanulsz. Ezek ÓRIÁSI dolgok, hidd el.

Ne azt a vacak csokit hiányold, a gyereknapból már úgyis kinőttél. Megértem, hogy szeretethiányos és féltékeny vagy, de lassan ideje felnőni, és nem a szülőktől várni mindent. Hidd el, a nővérednek sem könnyű, biztos sok a baja, és szeretett volna egy kicsit örülni valaminek. Elég felelőtlennek tűnik, de akkor is a családtagod.

Szerintem felejtsd el ezt az egészet, és tanulj szorgalmasan, hogy ki tudj lábalni a szegénységből.

Sok sikert! :)

13:02-nek: szerintem nem csak az igazságosságot, de a nagylelkűséget is érdemes megtanulni. Ott az a pici baba, tudjátok, milyen sokba kerül eltartani? Anyukája nyilván tényleg nem a szandálra, hanem a pelenkára adta a pénzt. Az már egy más dolog, hogy a nővére (a gyanú szerint) nem a gyerekre költötte a pénzt. De ez már nem az anyuka hibája. Legközelebb talán nem pénzt kell neki adnia, hanem pelenkát.

Szerintem, bocs, de olyan gáz és óvodás ez az "igazságosság-elmélet". Most a pelenka a fontosabb, vagy a hülye csoki?

de nem a csokit hiányolja, hanem azt ,hogy testvériesen osszák el az ajándékokat.

Utolsó előtti vagyok.

ja nem bocs. az előtti.

És gondolom nem a babától sajnálja, mert írta ,hogy a babának pelenka kellett volna, és az anyja szandált vett belőle.

De még így se állt mellé az anyukája..

Hanem a nővére mellé, aki még oda ment kölcsönkérni..

Igen, persze, lehet ezen háborogni, de minek?

Szerintem bele kellene törődni, hogy nem kaphatunk meg mindent a szüleinktől. Felnevelt? Igen. Ad enni? Igen. Ver? Nem. Ad szállást? Igen. 15 évesen szerintem már érdemes máshova helyezni a hangsúlyt, mint hogy mi az enyém, meg mi a tied. Különben egy életre boldogtalan lesz. Én is sokkal önzőbb voltam még kb. 25 éves koromig, de tök sokmindent megbántam, és most már csak próbálom visszaadni, amiket kaptam. Rájöttem, hogy az anyagiakon tök gáz marakodni. Ha van mit enni, van hol lakni, akkor be kell fogni a szánkat, a többit meg teremtsük elő magunknak, és kész. A hajunkat meg magunknak is le lehet vágni, ha annyira nincs pénz.

Félreértés ne essék, megértem (!) hogy rosszul esik neki, mert bennem is lakik egy önző dög, de tudom, hogy ezeken a dolgokon tudatosan felül kell emelkedni. Anyuka pénze, döntse el ő, hogy hova teszi. Nem milliókat szór ki az ablakon, csak 5 ezer forint fölött rendelkezett.

Én nagyon sajnállak. Nálunk mindig én maradtam le az ajándékokról. Mindig azt gondoltam majd legközelebb én leszek a soron mert hát a nővérem már kapott, de mégsem.

Az én nővérem 10 évvel idősebb nálam. Már fiatalabb korában zűrös életet élt. Később a férjével, gyerekével hozzánk költözött. A szüleim kialakítottak nekik egy különálló házrészt (nem apró pénz volt). Kb. 10 évet éltek ott, lelakva költöztek ki az új házukba amit az én szüleim építettek nekik. Új autót is kaptak. Amikor ott éltek nálunk sohasem segítettek nekünk, de amikor kapni kellett elsők voltak a sorban. Amikor megemlítettem azt kaptam vissza, hogy irigy vagyok. A szüleim a testvérem gyerekére is sokat költöttek, az én dolgaimat (amire ők azt gondolták, hogy nekem nem kell) a gyereknek adták az én megkérdezésem nélkül. Abban az időben még azt hittem, hogy ha nekem is lesz gyerekem akkor az is ugyanezt megkapja. Hát nem, azzal a kifogással nem adott ajándékokat, hogy majd a bankba teszi a pénzt és azt 18 éves korukban megkapják (ezt gondolom ti sem hiszitek el). Végül én messzire költöztem, ők megszakították velem a kapcsolatot (talán azért mert akkor kevesebbet kapok a vagyonból, több marad a nővéremnek). Habár én már akkor mondtam, hogy nem fogok kérni semmit. Autónk még nincs, lakásunk van, van két gyönyörű gyerekünk, dolgozunk szorgalmasan a férjemmel. Nagyon boldog vagyok, de akkor elszomorodok amikor ünnepek közelednek (nem az ajándékok miatt).

Én ezekből a számomra igazságtalan helyzetekből sokat tanultam, mondhatni erősödtem. Mivel ez nekem akkor nagyon fontos volt, odafigyelek a gyerekeimnél, hogy ne történjen meg ilyesmi.