Honnan jön az a meggyőződés, hogy egy tulajdoni lap birtokában bárki lehet akármilyen bunkó?

Valóban bunkóság másra rányitni. Akár ott lakik, akár épp vendég, bárhol bármikor.

Az hogy otthon ki hogyan van felöltözve szokás kérdése.

Én nem járnék mások előtt bugyiban, de el tudom képzelni, hogy valaki így van otthon.

Ettől még nem lesz bunkó. A családját gondolom, nem zavarja, aki meg odaköltözött, az alkalmazkodjon. Vagy költözzön el és akkor otthon azt csinál, amit ő jónak lát.

Ha valakinek van egy "tulajdoni lapja", akkor ö van otthon, mindenki más vendég, azaz nem szólhat bele, hogy a tulajdonos hogyan viselkedik a saját lakásában. Ah bunkó, akkor az, de otthon mindeki olyan, ami neki megfelel.

Nem tudom, mit szólnál akár te is, ha valaki eldöntené, hogy NEKED hoygan kell viselkedni a saját lakásodban, mert SZERINTE úgy normális.

Ugyanis a "normális magatartás" nincs egyértelmüen definiálva, ez nagyon egyéni. Pl. sok ember szerint az normális, ha egy ebédet - leves, húsétel, körítés - egymás után ugyanabból a tányérból eszi, és összesen egy kanalat meg a kezét használja ehhez, mások szerint meg az az alap, hogy megterített asztalnál - dupla terítékkel, kés-villa-kanállal, szalvétával - eszik úgy, ahogy egy elegánsabb étteremben is elfogadható lenne.

Ez természetesen rengeteg egyéb helyzetre is érvényes, és éppen ezért otthon mindeni azt csinálhat, ami neki megfelel.

Ha valaki odamegy - akár rövid vendégségbe, vagy odaköltözik -, két dolgot tehet, ha nem tetszik neki a magatartás.

1. Elviseli, legfeljebb magában bosszankodik, de szólni nincs joga.

2. Nem akarja tolerálni, és akkor nem megy oda, illetve elköltözik.

Miért van az, hogy mindig azok az -egzisztencia nélküli- (többnyire) menyek háborognak és "bunkózzák" le azt, aki már vitte valamire az életében?! Akinek van egy saját ingatlana, ahová mellesleg befogadta őket is??

Nem tudják felfogni, hogy -velük ellentétben- ő a SAJÁTJÁBAN van, és a saját belátása szerint éli az életét.

A befogadottak, meg rögtön dirigálni akarnak, és azt hiszik, hogy ők szopták hegyesre a piramisokat.

Amíg egyszer csak kiteszik a szűrüket...

annyi ilyen kérdés van,hogy a fiatal pár beköltözik anyósék házába. és akkor ők vannak felháborodva,hogy anyósék korán kelnek,hogy hangosan hallgatják a tvt,hogy egy szál alsógatyában flangálnak..de hát basszus,ők költöztek be hozzájuk. nekik kell alkalmazkodni,nem a házigazdának. úgyhogy szerintem nincs igazad.

ha befogadok valakit a lakásomba,akkor ne kezdjen el kritizálni és beleszólni,hogy mit csináljak és mit nem,mert neki nem tetszik. ha nem tetszik,el lehet költözni. ennyi..

és most nem azokra gondolok,amikor 16-17 éves kamaszok panaszkodnak a szüleikről..az teljesen más téma! azokról,akik huszonévesen vagy idősebben élvezik a mamahotelt a párjukkal együtt.de nekik áll feljebb.

4-es, igazad van, de ez fordítva is igaz.

Ha valaki nálam vendégeskedik, az nem jelenti azt, hogy úgy kell élnie, mint én. Nem tépem le róla a ruhát, nem etetem olyannal, amit nem szeret, stb., mert nem vagyok bunkó paraszt állat. Egy pólót feldobni meg nem akkora cucc, hogy ne lehessen megtenni. Ez csak ilyen faaszméregetés.

(Van saját lakásom.)

7: Azért teljesen más, ha valaki vendégségbe jön 1-2 napra, esetleg egy hétre. Arra az időre könnyedén lehet változtatni a szokásokon. Hogy a vendégek is kényelmesebben érezzék magukat.

De ha több évre, akár örökre becuccol a gyerekhez a párja, akkor a szülők egész életükben alkalmazkodjanak és ne csinálhassák, amit akarnak a saját lakásukban??

Mert sok embernek fontosabb a pénz, mint a család.

Ezért a családban is aszerint rendeződik a "rangsor", hogy kinél van a pénz, ahelyett, hogy mindenki törekedne a békés együttélésre, és arra, hogy segítsék, és előremozdítsák egymást, és ezáltal az egész családnak jobb legyen.