Eltúlzom? Vagy nekem van igazam?

15 éves lány vagyok és a szüleim 3 éve elváltak. Anya egyedül nevel minket az öcsémmel. Eleinte egész jól elvoltunk, de mikor jöttek a gondok (apa nem fizet gyerektartást, magas hitel, magas számlák) akkor egyből rajtam kezdte el kitölteni a haragját. És ezt ő észre sem veszi. Külön-külön nem nagy dolgok de együtt nagyon idegesítő. Képes olyanok miatt lehurrogni, hogy merrefele hajtom össze a ruhát/teszem a szárítóra vagy miért szólok rá öcsémre (de persze az nem baj ha ő kötöszködik, mert még olyankor is én vagyok a hibás ha visszaszólok) vagy hogy én sose vagyok itthon (mellesleg egy héten max. 3-szor van olyan hogy nem töltöm itthon a délutánokat) Bulizni sem járok, nem iszok, nem cigizek, kitűnő tanuló vagyok, egyszóval nincs velem gond. És ő mégis ezt csinálja. De ha azzal jövök, hogy a korosztályomhoz képest mennyivel több mindent segítek neki, meg mennyivel több mindent meg tudok csinálni (pl. ebédet csinálok magamnak, néha sütit sütök, takarítok, boltba megyek stb.) akkor meg jön az, hogy de ő is mennyi mindent megenged. Mert van egy több mint egy éve tartó kapcsolatom és sajna a barátom messze lakik, úgyhogy amikor jön, kénytelen itt is aludni, mert ha csak 1 napra jönne, akkor alig lennénk együtt. Én hülye elkövettem azt a hibát, hogy elmondtam anyának hogy le szeretnénk feküdni (ez egy év járás után, vagyis nemrég volt). Akkor nem is volt gond, megértő volt, de most állandóan hozzám vágja, hogy egy ennyi idős lánynak nem kéne ilyesmit csinálni. És elég erősen célozgat a ribanc kifejezésre.

Én elhiszem, hogy sok gondja van, de szerintem ez túlzás, hogy ilyenek miatt leszid meg a barátomtól való eltiltással fenyeget. Még a barátnőim és a barátom is sokszor haragszanak rá, hogy ilyen velem.

Tényleg én túloznám el? Vagy valamilyen szinten igazam van, hogy túlzásba viszi?

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett és köszönöm annak aki elolvasta!

Egy elkeseredett lány