Sokan tanácsolják a házasságtörőknek, hogy inkább ne vallják be a párjuknak a tettüket. Miért?

Ezt úgy kell nézni, hogy a mérleg egyik felében ott van egy 4 éves múltbéli esemény, a másik felében meg ott van, hogy kitartott továbbra is melletted, volt 4 jó évetek...és ha nem tudod meg, akkor meg simán lett volna több is.

Én azt vallom, ha valaki hibázik, pl megcsalás, akkor az mondja el azonnal, vagy ne is kerüljön ilyen helyzetbe, de ha valaki tartotta a száját évekig, akkor onnantól meg ezért ne mondja el, mert ezzel csak tönkreteszi a dolgokat...mint a te példád is mutatja, máris visszamenőleg levontad a következtetést hogy "hazugságon alapult minden"...holott ha nem tudod meg akkor boldogan élnétek.

A házasságban legfontosabb a hűség........ de lehet boldogtalannak lenni így is.

A megcsaláshoz három ember kell. Kellek én, a férjem, és valaki aki meghallgat, aki nem néz levegőnek, akinek nem csak egy konyhalány és egy sze...xrabszolga vagyok.

Nem vallom be a tettem, mert van egy közös óvodás gyermekünk aki tartós beteg (mentális problémák), és rendkívül kötődik az apjához, az óvodájához, mindenhez ami megszokott, a napi rutinhoz. Ha elválnék legjobban a kislányomnak okoznék törést, hát ezért. Ezért nem vallom be. Nem lenne közös gyermek, már régen eljöttem volna. Hogy mit okozok ezzel a férjemmel ha kiderül? Egyáltalán nem érdekel. Most játszom hogy boldog vagyok, hogy ne jöjjön rá! Lehet a te nejed is játszott, megjátszott......

Pontozzatok csak le. Ez van. Egy gerinctelen gyáva alak vagyok..........

19: te tényleg nagyon fekete-fehér vagy. Azért kíváncsi lennék, milyen tapasztalatokkal a hátad mögött mondod ezt. Én úgy tanultam, ha gondok vannak egy kapcsolatban, házasságban, akkor nagyon könnyű a másikat hibáztatni, de ha szeretnénk még rendbe hozni a gondokat, akkor első lépésként azt kell megvizsgálni magunkban, hogy: igen, és/de én miben vagyok hibás? Mit nem csinálok jól?

Egy kapcsolat ugyanis kölcsönösségen, oda-vissza alapon működik. Ha az egyik fél nem invesztál bele érzelmileg például eleget, ha a másiknak hiányzik valami, amit korábban megkapott tőle, akkor nagyon "könnyű" elcsábulni egy gondolattól, hogy máshol megkaphatja, még ha ez önámítás is. Arról nem beszélve, hogy bárki hibázhat - egyszer.

Mindezeket úgy mondom, hogy soha nem léptem félre. Ellenben volt, hogy miközben nekem udvarolt, mással is találkozgatott az illető, és egy barátja tanácsára nem árulta el, hogy nem csak én vagyok a képben. Később viszont megmondta, mert rossz volt a lelkiismerete, és be is fejezte a találkozgatást azzal a nővel.

Olyan is volt, hogy kísértésbe esett másvalakivel, és nehezen ugyan, de elmondta, mégpedig az előző eset hatására mondta el, akkor ugyanis megbocsátottam neki azzal, hogy ez egyszeri, és az a feltétele, hogy a továbbiakban mindenben maximálisan őszinte. Ő ezt betartotta, így ma is van egy működő párkapcsolatunk.

A kérdező helyében én legalább az okokra kíváncsi lennék: miért történt meg a félrelépés és miért nem mondta el. Olyan könnyű elítélni valakit a bűnéért, ellenben megpróbálni megérteni az okokat már némi erőfeszítést igényel. Most nem mondom, hogy hagyja ott vagy se, ezt nyilván az ő dolga eldönteni, de ahelyett, hogy minden létező és elképzelhető rosszat elgondol róla, a saját lelki békéje érdekében jobb lenne megértenie, hogy pontosan miért is történtek a dolgok. Márpedig azt nem lehet olyan hozzáállással, mint a bíró, aki elítéli a bűnöst.