Mit tegyek? Úgy érzem, lassan beleőrülök.

Nagyon szerencsétlen egy történet! Az a helyzet, hogy már lassan 3 éve van barátom, akiről csak a közeli barátaim, és fiatalok tudnak, felnőttek senki, ugyanis titkolom a kapcsolatot anyám előtt. Kb. 3 évvel ezelőtt összejöttem ezzel a fiúval, de anyunak nem tetszett, mivel nem volt jogsija, sem szakmája, de dolgozott (dolgozik most is), és nem valami gazdag család. De a hab a tortán, hogy cigány származású. És ezt anyu is tudja. Mivel ennyi minden szólt ellene, addig csesztetett és veszekedett velem anyu, míg el nem hagytam. Aztán végül mégis csak kibékültünk, a sors úgy hozta. És így megy ez már évek óta. Titokban találkozgatunk, és szeretjük egymást. A barátomat is nagyon zavarja az állandó bújkálás, a titkos találkák, és hogy csak 4 fal között tudom magam elengedni, mert ott nem lát minket senki. Állandóan rettegek hogy ki lát meg minket, nehogy anyám megtudja. Teljesen kiakadna, újból azon lenne hogy szakítsunk. Ha viszont ellenállnék neki abba belebetegedne, és akkora balhét csinálna hogy még ki is rakna a házból. Foggalmam sincs mit tegyek, egyszerüen ahhoz sincs merszem hogy szakítsak, de ahhoz se hogy elmondjam anyunak. Valamilyen szinten megértem anyut is, elhiszem hogy nem ilyen fiút képzelt a lánya mellé, de 3 év távlatából úgy érzem, kiismertem a barátomat. Soha meg nem lopott senkit, nem bántott senkit, jólelkű hozzám, soha meg nem fenyegetett semmivel, szóval én nem félek tőle, míg bárki azzal jönne hogy cigány és le akarna beszélni. Ha össze is veszünk inkább duzzog mint hogy bántson vagy kiabáljon velem. Kérek mindenkit, ne azzal jöjjön, hogy a barátom cigány. Az összes barátom/barátnőm kedveli, jól kijön velük, be tudott illeszkedni a társaságomba. Foggalmam sincs mit tegyek. 21/L Nem kérek oltásokat.