Mi volt a legkegyetlenebb szakításod?

Amikor a kedves exem közölte, hogy miután három hónapja nem találok munkát és már elfogyott a félretett pénzem, ő pedig nem akar eltartani, ezért szakít velem. Péntek este volt, mondta hogy ő most elmegy bulizni, szombat estig nem is jön haza, addigra költözzek el.

Nem tudtam hova menni, csak a szüleimhez vidékre, de annyi pénzem nem volt, hogy a vonatjegyet megvegyem. Azt nagy kegyesen adott. A cuccaim se bírtam el, azt két hónappal később sikerült elintézni, hogy egy közös ismerős elvigye. És persze vidékről feljárni interjúzni... iszonyúan kiszúrt velem. Főleg hogy amikor munkanélküli lettem és még volt félretett pénzem, mondtam h leköltözöm a szüleimhez, hogy ne terheljem, még van miből interjúzni járni. Ő maga mondta, hogy ne, nincs erre szükség. És akkor dobott ki, amikor már tényleg nem tudtam mit lépni. Szerintem ez nagyon kegyetlen volt.

A mostani kapcsolatom előtt volt egy nagy szerelmem,vele a vége felé már se veled,se nélküled állapotot játszottunk,ami eleve fájdalmas volt.Aztán végül én mondtam ki a végszót,de a szívem beleszakadt.Emlékszem,negyven fok hőségben órákon kereszetül ültem a vízparton a tűző napon,mit sem törődve azzal,hogy leégek,és vártam a buszt hazafelé.Nyeltem a könnyeim,és úgy éreztem,ebbe most belehalok.Még jó fél év kellett,mire tovább tudtam lépni.

Amikor engem dobtak ki,egy alkalom volt,ami szerintem elég durva.A srác sms-ben dobott,azt írta,ő szexen kívül mást nem akart soha tőlem,felejtsem el őt és a számát is,mellesleg pedig tetszem az egyik haverjának.Mondta mindezt azok után,hogy hazavitt,és bemutatott a szüleinek,ismertem a barátait,közös programokat csináltunk,elvileg hivatalosan is jártunk.Ez eléggé szíven ütött.Főleg,hogy még telefonon sem lehetett ezután elérni,s én meg rágódtam a dolgok miértjén.Ma sem tudom a választ,mivel érdemeltem ezt ki...

16 éves voltam, afféle plátói szerelem volt távkapcsolattal megfűszerezve. Ő volt az első ember, akibe igazán szerelmes voltam. Viszonylag sokáig együtt voltunk, msn-en nagyon sokat beszélgettünk. A vége fele már nagyon furcsán viselkedett velem. Az utolsó este már nagyon bunkó volt. Kérdezgettem, hogy mi van vele. Közben egy közös ismerősünkkel is beszélgettem, akivel ő szintén ezalatt az idő alatt chatelt. Ettől a közös ismerőstől tudtam meg, hogy szakítani akar velem. Az egészben tényleg az fájt a legjobban, hogy nem volt képes a szemembe mondani, vagy legalább megírni, hanem egy harmadik embertől kellett ez megtudnom.

Ha ez történet eléggé gyerekesnek is hangzik, de nekem ez 16 évesen nagyon fájt. Tényleg ő volt az első nagy szerelem, és utána úgy éreztem, mintha a szívemet tépték volna ki az ablakon.

2 éve voltunk akkor már együtt. Kiment külföldre egy sporttáborba. Majd hazajött, elmentünk nyaralni stb.

Később - véletlenül - kiderült, hogy kint megismerkedett "élete szerelmével", egy nála nagyjából 20 évvel idősebb, kétgyerekes nővel (akkor mi 25 évesek voltunk), és kiköltözik hozzá. Nagyjából kész helyzet elé állított, mert csak azt mondta meg, hogy mikor indul a repülője. kb 1 hónapig szervezte az új életét mellőlem, én tartottam el, az én lakásomban laktunk.

Azt hittem, beleőrülök. Ez közel 9 éve volt, de még mindig képtelen vagyok feldolgozni, vagy csak nagyon lassan.