Manapság tényleg minden szülő gyűlöli a gyerekét?
Nap mint nap több ilyen kérdés is előjön, és értetlenül állok fölötte. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy a tizenéves gyerekeket gyűlölik a szüleik, és csak azon vannak, hogy megkeserítsék az életüket.
Annak idején tinikoromban nekem is voltak sírásba fulladó vitáim a szüleimmel, én is írtam kétségbeesett naplóbejegyzéseket, én is zokogtam a párnámba esténként, hogy engem gyűlöl az anyám, utólag felnőtt fejjel viszont belátom, hogy én sem viselkedtem kisangyalként, és néha igen durván vissza tudtam szólni anyámnak... Ha nekem lenne gyerekem, és ilyeneket szólna be, kb. én is azt csinálnám vele, mint anyám velem (nem állnék vele szóba, megvonnám a zsebpénzét, elvenném a kütyüit).
Nem lehet, hogy ez az egész "utálnak a szüleim"-mizéria csak egy érzékeny tini túlreagálása bizonyos dolgokra, amiket egyelőre nem ért? Nem lehet, hogy a tinik csak nem képesek a szüleik szemszögéből nézni a világot? Vagy a mostani szülők tényleg kollektíven felesküdtek volna arra, hogy a gyerekeik életét tönkretegyék?
A szülők szeretik a gyereküket. Persze vannak olyan esetek amikor nem.
Ez simán csak a tinik túlreagálása, mivel túl jó lét van és a fiatalok mindent megkapnak és amikor megvonás van, leszidás túlságosan magukra veszik, túlreagálják és már is jön, hogy utálnak a szüleim.
Nekem is van 4 gyermekem ebből kettő kamasz korban van egy 19 éves fiú és egy 17 éves lány.
Mindent megadok nekik amire vágynak de, amikor olyat tesznek amit nem kellene, vissza pofáznak csúnyán vagy balhéznak akkor persze hogy megvonom a zsebpénzt, nem engedem el őket ide-oda. Ilyenkor kapom hogy igazságtalan vagyok, hogy miért teszem ezt és stb stb stb...
De később belátják, hogy nekem volt igazam.
Szóval ez csak a tinik hülyesége.
40 éves apuka
Ugyanaz a véleményem mint az előttem író anyukának.Nekem is van egy 17 éves fiam akivel igazi laza,baráti kapcsolatom van.Sok mindent megengedek neki,sok mindent megkap,és soha nem szólok bele a magánügyeibe.Viszont vannak olyan napjai(3 havonta egyszer) amikor elfelejti,hogy az anyja vagyok aki érte dolgozik 10-12 órákat,és olyan stílusban beszél,hogy néha mondanom kell,hogy nem a barátnője vagyok,és figyeljen oda a beszédére,flegmaságára..Általában ilyenkor jön,hogy megsértődőm,a fiam pedig beviharzik a szobájába a vita miatt...Persze elvárom a bocsánat kérést,és utána újra minden oké...Nem vagyok szigorú,fiatalos vagyok,igyekszem mindig mellette lenni ha kellek valamiért.Ezért nyugodtan elvárhatom,hogy normálisan,kulturáltan beszéljen velem...
De soha nem vertem meg,nem is tudnám,mert csak nevetne rajta,soha nem mondtam olyan dolgokat neki amit néha itt is olvasok,és égnek áll a hajam tőle...
Azért nekem is furcsa,hogy csak a fiatalok sírnak,hogy mennyire gonosz szüleik vannak,és utálják őket...Vajon a fiatalok nem reagálják túl? vagy nem úgy állnak hozzá ők is,hogy ez jön ki a végén??
Én nem csodálkozom az olyan kérdéseken.
Sajnos gyakran azt vettem észre a szülőknél hogy addig kell neki a gyerek amíg kicsi, aranyos és nincs sok gond vele. Aztán mikor már jönnek a nagyobb gondok nem hogy segítene a gyereknek hanem lecseszi, megveri, bünteti, vagy épp le se tojja mert nincs rá ideje sem.
Persze, hogy a tini túlreagálása. Majdnem minden gyerek életében eljön az időszak, amikor a szüleivel gyökeresen ellentétes véleményt alakít ki, és amikor a szülő ezért megbünteti(általában teljesen jogosan), akkor jön a sírás, hogy a szüleim gyűlölnek.
A többség túljut ezen a szakaszon.
szerintem a szülők nem nevelik a gyerekeiket. mindent megkapnak, amit akarnak, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbetennének. sosem szenvedtem hiányt semmiben, mindent megkaptam amire szükségem volt, de azért tenni is kellett. a jó tanulás alap volt, viselkedni kellett, mikor nagyobbak voltunk akkor besegíteni otthon anyunak, tesóra vigyázni. persze olyan értelemben nem kaptam meg mindent, hogy amit csak akartam, hisztivel nem értünk el semmit. voltak korlátaink, mikor hova és kivel lehet elmenni, mikor kell aludni, stb. és soha, de soha nem utáltam a szüleimet, eszembe se jutott visszabeszélni vagy gonosznak tituállni őket. nagyon tisztelem őket, emellett irigylésre méltó, baráti a kapcsolatunk.
a mai szülők elengedik a szélbe a gyerekeket, aztán mikor kérnek vmit vagy elvárnak vmit csodálkoznak ha a 15éves gyerek visszabeszél és a háta mögött minősíthetetlenül beszél róla(volt alkalmam belehallgatni bőven). mi ilyet sose csináltunk. és imádjuk egymást a szüleimmel. 20/L
Nos hát, én nem gyűlölöm a szüleim és engem sem gyűlölnek ők, viszont testközelből látom milyen az amikor igen, és állíthatom, hogy nem minden esetben túlreagálás az "utálnak a szüleim".
A legjobb barátom családjában megy ez. A srác végigdolgozta a nyarat most pedig suli mellett péntek délután, szombat, vasárnap dolgozik gyorsétteremben, de van hogy hét közben is beugrik. Ráadásul ilyen 8-10 órás műszakokban 16 évesen (nyilván ez a hétvége, nem a péntek délután). Tehát ezzel egy olyan 30-40ezer forintot keres havonta aminek a nagyobb részét a szülők elkérik mert nincs elég pénzük fizetni a lakás-kocsitörlesztéseket, számlákat stb.
És úgy nyúlják le tőle, hogy az apja 8 órában dolgozik csak egy állásban, hétvégén pedig otthon piál meg másnapos ahelyett, hogy elmenne másodállásban inkább a fiától kéri el. Az anyja szintén csak minimálbérért 8 órázik. A maradék pénze ami megmarad abból állnia kell magának mindent egy hónapig a kaján kívül. És nemhogy megköszönnék neki, hogy szó nélkül odaadja még bunkók is vele meg le se szarják. Ő is gondolkozott már öngyilkosságon, de legalábbis egy költözésről. Társasági ember de nem nagyon vannak barátai csak felszines a legtöbb és az anyjáékra se számíthat. És még ezek mellett is általában azért próbál vidám lenni.
Szóval az éremnek is két oldala van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!