Van olyan, aki már nem bir a szülőkkel élni?

Itt sír a szája jó néhány embernek,hogy jajj de nem birom elviselni a szüleimet stb.stb.

mit meg nem adnék,hogy ha engem baszogatnának,ha egyáltalán tudnám hogy kik ők.Nem ismerem őket.Nem tudom mi van velük.És rossz volt felnőni nélkülük,és a mai napig rossz.Az is marad.Becsüljétek meg a szüleiteket,hogy nektek van.Nekem nincs.Ennyi

Megértem, hogy ettől szomorú vagy! Isten ments, hogy ebbe a helyzetbe még odaköltözzön a barátod is! Rá ne beszéljen! A mostani problémák megsokszorozódnának, és persze azt sem hiszem, hogy a szüleid ebbe belemennének. A családnak igazából kis meleg fészeknek kellene lennie, ahová mindig jó bújni. Sajnos ez nagyon ritka, próbálj meg minden feltételt megteremteni ahhoz, hogy önállóak lehessetek. És aztán majd Te olyan otthont teremthess, ahová jó hazamenni... Sok munka és idő még, de a legszebb feladat az életben. Ennek része a tanulás, hogy jó munkád lehessen. Szellemi és lelki fejlődés, amivel olyanná válhatsz, hogy jó partnert tudj bevonzani, igazán szeretni, akivel gyereket is vállalhattok, közösen kialakítva a családot. Közben megteremteni az otthonotokat, ami lehet, hogy kezdetben egy albérlet, vagy csak egy szoba, de ott is lehet boldogan élni. Úgy megadni a gyerekeiteknek mindent, hogy közben ti is élitek az életeteket. Aztán szépen lassan megöregedni, és szeretni tovább egymást, hazavárni a gyerekeket, unokákat.

Elvileg ennek így kellene működnie... szép és nehéz feladat, de megéri érte tenni.

Ja ha te nem tudsz a sarkadra állni, akkor meg is érdemled.

15 éves koromig velem is ezt csinálták, amit veled. Olyan lettem, mint ők. Minden sz*rért üvöltöttem, amit ők csináltak (pl. ebéd) ott hagytam hogy ez szar, stb. Rájöttek hol hibáztak, azóta kedvesek velem.

Ha akarok 1 hétig haza se megyek, hanem a barátomnál alszom. Ha vacsira pizzát szeretnék enni, rendelhetek (havi max 2x). Nincs olyan dolog, amit megtiltanak nekem.