Mit tegyek? (bővebben lent)

A bátyámmal van a problémám. Régebben, úgy ahogy elvoltunk, de mára teljesen elmérgesedett köztünk a helyzet. Én 16 vagyok, ő sokkal idősebb nálam,43 éves (féltestvér, apai ágról). Sajnos már elég sok minden tett, már amivel bántott/megbántott. Kicsi koromban, volt, hogy ok nélkül megütött és olyan is, hogy egy veszekedésünk közben a torkomnál fogva szorított a falhoz,(még ma sem lenne sok esélyem ellene,mert 2x akkora,mint én) 5 évesen az óvodából hazajövet egy kis pitiáner dolog miatt vitatkoztunk, és kirakott a kocsijából a város legforgalmasabb útján,(holott még nem is közlekedhettem egyedül a városban) mondván, na, akkor menjek haza gyalog. Óriási szerencsém volt, hogy az egyik szomszédunkat megláttam és hazakísért (a bátyám ezt se viccnek gondolta, mert mire hazaértem ő a barátnőjével a kertünkben napozott és esze ágába se volt visszajönni értem). Ezeket később letagadta (mindig azt mondta,hogy anyám képébe fog hazudni és mindig mindent le fog tagadni.)… Szintén pici koromban álladóan azzal szekált, amikor rossz voltam (nem akartam fogat mosni), hogy bead a javítóba és helyettem kihoz egy másik gyereket,képet is mutatott róla (később megtudtam,hogy az a kép a barátnője keresztfiáról készült) még akkor se hagyott békén, amikor már a sírástól remegve kértem,hogy ne vigyen el (kihasználta,hogy kicsi voltam és hiszékeny). Amióta apukánk meghalt ennek már 9 éve, azóta 9 karácsonyból 8-at sírva töltöttem a bátyám miatt. Legutóbb két éve, amikor a barátnőjével meghívott egy karácsonyi ebédre. Egy félreértés miatt a barátnője megütött, mindenféle önző dögnek nevezett, és összevesztünk, a bátyám, mint mindig akkor is a barátnőjének adott igazat, és mivel eredetileg úgy volt, hogy elvisz és haza is hoz minket, kijelentette, hogy amiért nem kérek bocsánatot a barátnőjétől, azért csak anyámat viszi haza. Pedig tudta jól, hogy nem öltöztem melegen, és még a havas eső is esett, én meg sírva-fázva a város másik végéről gyalogoltam haza (csak, hogy anyám ne akadjon ki, hogy megbetegít: felvett a kocsijába, mikor beértem az utcánkba, és úgy csinált, mintha fél úton tette volna..) Ma már nincs együtt a barátnőjével és novembertől nálunk lakik, (mert amíg együtt voltak, a nő rendesen legombolta anyagilag, pl. ő tartotta el hónapokig) annyira sajnáltatta magát (hogy majd beköltözik híd alá, meg, hogy én vagyok az egyetlen élő rokona) hogy voltam olyan hülye és mondtam, hogy költözzön hozzánk. A szobámba költözött be(én mehettem a nappaliba), eleinte játszotta a kedves nagy tesót, aztán február felé amikor „csak” 4-es átlagú lett a 9.-es félévi bizim, elkezdett ordítozni, hogy így meg fogok bukni év végére és, hogy nem számítógépezhetek, mert különben szétveri a gépet, meg engem is. Közbe nem is ő vette a gépet, és nem ő fizeti az internetet, nincs joga hozzá. Igazából a sulinál se segített semmit, de mindig elvárta, hogy kitűnő legyek. A gépezés az egyetlen „bűnöm”(de nem is sokat vagyok gépnél), nem iszok, nem cigizek, nem drogozok, nem járok el bulizni, stb. Mindig csak a támadható pontokat keresi, ha nem talál, akkor csinál: az egyik vasárnap ebédkor én előbb befejeztem,és a kutyámmal játszódtam,amíg ők ettek. A bátyám meg hirtelen felugrott,és nekem jött, kis híján lepofozott anyám előtt ,mert szerinte nyelvet öltöttem rá 16 évesen… Csak az volt a furcsa,hogy erre hármunk közül csak ő emlékezett…Én meg beszéltem anyámmal,hogy ezt már ne tűrjük tovább,hogy itt zsarnokoskodjon (még a saját szobámba is alig mehetek be,mondta,hogy ha pl. a tv-jéhez nyúlok eltöri a kezem), erre ő meg hallgatózott, és berontott,hogy akkor elmegy,ha kirúgom (pedig azt egy szóval se mondtam), persze azóta is itt van és piszkál. Álladóan bűntudatot akar kelteni bennem, mert állítólag az egyik veszekedésünk után, állítása szerint szívrohamot kapott, (tudja, hogy ez fájó pont, mivel az apukánk is így halt meg) és majdnem meghalt, és szerinte mindez miattam van. Még régen Huginak hívott, mostanában már csak lusta here (pedig sokat segítek otthon, vele ellentétben) és szellemi fogyatékos vagyok neki (egyszer le is k*rvázott). Már az egyik barátja is mondta neki, hogy ne terrorizáljon engem, de hiába. Legutóbb a suliban égetett le, amikor a könyvekért mentünk, (én egyedül akartam menni, de ő meg erősködött, hogy elvisz) úgy beszélt velem a könyvtáros nő előtt, mint a kutyával. Ezek után (3 hete) megint megpróbáltam beszélni anyámmal (tud mindenről) és azt mondta,hogy rögtön beszél vele,de azóta sem tette. Olyan mintha nem hinne nekem, pedig soha nem hazudtam neki, a bátyám viszont már sokszor átverte. Mindig azt mondja, hogy majd hétvégén beszél vele, de a bátyám meg direkt elmegy otthonról. Én azt értem, hogy anyám ígéretet tett az apukámnak a halálos ágyánál, hogy nem hagyja, hogy a bátyámmal elszakadjunk egymástól, de ez már sok… Nem tudom, mit csinálják. Ez így nem mehet tovább…Köszönöm,hogy elolvastad!16/L