Még túl fiatal vagyok, nem tudom majd felnevelni ezt a gyereket. A barátom sem segít. Mit tegyek?

Hidd el, sokkal érettebb vagya korodnál. Légy büszke erre! Én elvettem volna, mert nem bírnám megszülni, valahogy kiráz tőle a hideg, szerencse én már fogamzásgátlót is szed a gumi mellé :S

Jogod van valóra váltani az álmaid. Szerintem add örökbe, nagyon sokat bármit megtennének egy babáért! Szerintem a gyereked is megértené ha felnőve megtudná ezt.

Viszont azt mondják a tapasztaltak, hogy találsz nekik szülőt akik epedve várják, hogy megszülssen a baba, de amikor megszülted már annyira szereted, hogy még jobban fogsz szenvedni! :( Mondják, hogy gyerek mellett is tanulni, de sosem lesz olyan az életed mint volt, viszont veled van ő és nincs rajtad a teher hogy odaadtad. Ez a pár érv és ellenérv jutott eszembe. De szerintem elég érett vagy.

Megertelek teged is es a szuleidet is.

Ha tenyeleg kulfoldre szeretnel menni egyetemre,talan megis az lenne a legjobb ha elvetetned...

Tenyleg fiatal vagy.

Ugyanakkor hozzateszemmelysegesen elitelem az abortuszt.

Viszont, ha be tudod erni egy magyar egyetemmel, es ha amugy megvannak egy babahoz az anyagi korulmenyek, probalj meg beszelni a szuleiddel.

Mondd el az erzeseidet, es, hogy szeretned, hogy segitsenek.

Hogy szeretnel tovabb tanulni, de ez tortent, s nem szeretned elvetetni a babat. S kerd segitsenek, mert szukseged van rajuk!

Probald dontesedet esz ervekkel alatamasztani, es adj nekik egy kis idot az emesztesre is.

Nekem a szomszedom nem volt meg16 amikr szult.

Halasztott 1 evet, majd levelezon leerettsegizett.

Elvegezte az egyetemet.

Ma jo allasa es egy 18 eves lanya van.

Imadjak egymast, s bar azt modndja nem volt egyszeru,az elejen, akkor is jol dontott.

Gondold at amennyire lehet higgadtan, hogy mi az amit szeretnel!

Ha a szuleid hajlandoak segiteni, kivitelezheto, ha akarod.

Nagyon nehéz helyzetben vagy, a legtöbb ember ilyenkor semmit sem tud tenni. A leírtakat látva szerintem az arany középút ez:

1. Megszülöd a gyereket (ugye addigra 17 leszel)

2. A gyerek a szüleidnél, azaz nálatok lenne, a költségek felét a te és a barátod családja fele-felében állná

3. addig, amig le nem diplomázol (kb 23-25 éves korodig) a gyerek a szüleidnél lenne

4. diploma után elkezdenél dolgozni, és a gyerekkel is foglalkoznál.

Persze a gyerekkel te is mindig foglalkoznál, csak te elsősorban a tanulásra koncentrálnál, úgy gondolom.

Mondjuk nem hiszem, hogy az én véleményem mérvadó lenne a döntésedben, de azért remélem, hogy segítettem.

Akit te 9 honapig a szived alatt hordasz, biztosan nem fogod tudni orokbeadni.

Az egyik mondatoddal utod a masikat, hiszen azt irod, nem akartad ezt, de megis meghagytad a babat. Idoben elmentel az orvoshoz, a szuleid megmondtak, hogy mit kellene tenned. Miert nem vetetted el???

Most akkor pontosan mennyi idos terhes vagy? 2,5 honap az 10 het ugye? Akkor meg van 2 heted hogy elvetesd. Akkor nincs is gond, menjel hetfon egy nogyogyaszhoz, privatban, anyukaddal, es surgosen vetesd el!!! Ne tedd tonkre te es a babad eletet se, es a szuleidet se!

Persze hogy sirnak a szuleid, hiszen ok mar felneveltek teged, es nem igy akartak az eletedet. Persze hogy sirnak, mert tudjak ha megtartod a babat, az o gondjuk bajuk lesz minden, de minden.

Te ne a szuleidre, hanem magadra legyel merges! A szuleidre hallgass, vetesd el es irassal fogamzasgatlo tablettat!

Miert kell magadat gyilkosnak nevezni akkor, ha elveteted most? Nem vagy gyilkos. Ha gyilkos lennel akkor nem lenne legalis az abortusz. Ugyhogy ne gondolkodja, ovd meg magadat, a babadat, az egesz csaladodat a gondoktol, egy nap alatt oldd meg a problemat, menjel el a dokihoz...!

Ne gondolkozz, nincs ido mar!

A baratodat felejtsd el, es orulj, hogy meg idoben eszrevettetek, hogy gond van.

Ilyen csak azzal a novel nem fordul elo aki nem szexel.

szia!

szomoru szemekkel olvastam az iräsod..mindjärt elmondom miért..én most 22 vagyok.kisfiam 2éves lesz.tervezett baba volt,külföldön lakunk(itteni az apa).persze,mondjuk pärévvel kesöbb estem teherbe mintte,ez tény.de tudd,hogy nekemis voltak älmaim..nagyon sokminden,énis feladtam a kicsiéRt,mondjuk akartuk öt,nagyon is.most ittvagyok 22 évesen és imädom a fiamat.mindegy milyenhamar szültem,énsem éltem sokat..de akaruk öt,ésfelelöséggel tartozomérte,egy kiséletért.nehogy odaadjad..életed legnagyobb hibäjät követnéd el.értelmes vagy te,nekem ez jött le a leveledböl,de akkor kérlek gondold ät,hogy akkor vagy alegjobb és legokosabb,ha felvällalod a kicsit,ésérte élsz.a te kisbabäd.lenne szived odaadi?tudodte häny kisgyerek nö fel mäshol,intézetben,utcän,csak mert aszülei a könnyebb életetvàlasztottäk éseldobtäk egy pillanat alatt??én akkor issirni tudnék,mikor lätom ha akisfiam csakbeütötte a läbät..mertfäj neki.és ami neki fäj,nekem 100szor annyira.elnemtudnàm hinni hogy odaadtamvolna öt valakinek.imädjad,neveldfel,szeresd.hiddel,ennél szebbnincsen a vilägon,mégha sok dologrol is lemodasz érte.megéri.3 honappal ezelött ujra terhes lettem.gyogyszer mellett..nem szerettünk volnababät,és hetekignemaludtam ezmiatt,sirtam,kivoltam borulva lelkileg.tudtam hogy haelvetetem,nem engedemhogyuj életke szülesssen,detudod,ilyen helyzetekben az embernek mérlegelnie kell.mindent ätkell gondolnod.elvetettük,nehézvolt,de jobbnak lättam.:(

2ésfél honapos terhes vagy .mégvan idöd,nemsok de van.ha ugy gondolod vetesd el(de ettöl nekem is a lelkem összetörött),de mérlegelj!mindenképp.de azt semmiképp se csinäld,hogy megszülöd és odaadod.ez mégcsunyäbb egy abortusznäl is.kérlek ne tedd:(!

Nem lehet tanácsot adni...

Ahogy írod, ha örökbe adod, mindig benned lesz, és mindig "lefojtott" tudattal kell, hogy élj.

Ha az én lányommal történne ilyen, biztos azt mondanám, hogy nevelje fel és mindenben támogatom. Egy év kihagyás után, már vissza is mehetnél tanulni, de ehhez tényleg kell legalább az anyukád segítsége.

MIndenképp kell, hogy kisírd magad, de ne emészd. Ezen már nem tudsz változtatni, próbáld meg a lehető legjobbra alakítani a helyzeted. Fiatalon leszel anyuka, de utána még lesz időd tanulni és lehet karriered is.

Egy gyerekkel még nagyon jó esélyed van arra is, hogy párt találj magadnak.

Másképp alakul az életed, mint a korosztályodnak. Egy gyerek ilyen fiatalon nagy dolog, de neked még utána lesz nagyon sok időd. Nem kell lemondanod az álmaidról, csak kicsit el kell halasztanod a megvalósításukat.

Ha már véglegesen eldöntötted, hogy ezt a kisbabát világra hozod, akkor nincs min törni a fejedet. Azon viszont még mindig érdemes gondolkodnod, hogy tudnál egy nehéz és váratlan helyzetben úgy dönteni, hogy minél kevesebb ember életét döntsd romba a sajátoddal együtt. A terhesség kihordása ugyanis nem old meg semmit, csak azt gondolod, hogy igen.

Az apjára azt hiszem nemigen számíthatsz. Ha nem lép le a gyerek születése előtt, megteszi utána, vagy veled marad ugyan kényszerből, amiben nem sok köszönet lesz. Különösebben nem is neheztelhetsz rá ezért. 18 évesen, nem akar, még ha akarna sem tudna családapa lenni. Te pedig eldöntötted helyette is, hogy apává teszed.

A saját álmaidnak, szintén befellegzett egy időre; még ha mindent át is vállalnak helyetted a szüleid, akkor sem valószínű, hogy egy kisgyerekkel a hátad mögött ugyanolyan magabiztosan és jó eredményekkel tudnád a felnőtt életedet építeni, mint ahogy elképzelted.

De ha jól értem, abból amit írtál, a szüleid egyelőre kétségbe vannak esve attól, hogy éveken át a saját unokájukat nevelgessék olyan odaadással, mint ha váratlanul nekik született volna egy kisgyerekük.

Biztosan sok örömöt, és boldogságot is jelentene ez a pici, de túl sok áldozatot és lemondást kellene vállalnatok azért, mert te 16 évesen eldöntötted, hogy világra hozod.

Ezeket te is pontosan tudod, és érzed. Csak azért írtam le ilyen hosszan, mert a helyedben elgondolkodnék az örökbeadás lehetőségén. Nem eldobnád; két olyan embernek tennéd boldoggá az életét, akik már minden szempontból készen állnak arra, hogy nyugodt és szép életet biztosítsanak egy kisgyereknek, de nekik nem lehet sajátjuk.

Hirtelenjében nekem a "Bölcső Alapítvány" jut eszembe, ahol már több száz hasonló, vagy nálad nehezebb helyzetben lévő anya és baba sorsán segítettek. Ha gondolod, vedd fel velük a kapcsolatot. A végső döntés úgyis a tiéd lesz, kényszeríteni senki nem kényszeríthet semmire. Most még időd is van, hogy mindent átgondolj. Nehéz helyzetben vagy, de őszintén kívánom, hogy megtaláld a mindenki számára optimális megoldást.

Nagyon szerencsétlen helyzetbe kerültél, de ha erős vagy, akkor meg fog oldódni. Mivel Te is érzed, hogy túl fiatal vagy még egy gyermek felneveléséhez, az ő érdekében jobb lenne megválni tőle. Szerintem azonban helyesen teszed, hogy nem veteted el, amennyiben nem indokolt az abortusz - akárhonnan nézzük is - gyilkosság. Ha helyesen akarsz cselekedni, akkor add örökbe, neki is ez lenne a legjobb. A szüleid biztosan szeretnék, és segítenének mindenben, Te is biztosan szeretnéd, de a keserűség mindig benned maradna. A barátod számomra elég megbízhatatlannak tűnik ebből a szempontból, valószínűleg nem maradna sokáig veled.

Ha az örökbefogadás mellett döntesz, valószínűleg a legjobbat teszed vele. Nem tudom, hogyan működik ez, de szerintem írj egy levelet a kicsinek, amiben elmagyarázod, miért tetted. Megkérheted az örökbefogadókat, ha úgy érzik elég idős már, adják oda neki, ezzel enyhíthetsz a lelkiismeret-furdalásodon.

Ha úgy érzed, hogy segítene, és szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privátot (válaszomnál a jobb alsó sarok).

20/L