Mások hogyan csinálják, hogy 19-21 évesen gyereket tudnak vállalni? Vagy hogy saját lakásuk van?

Én 19 évesen mentem férjhez, akkor ő már dolgozott, volt lakása, kocsija és pénze esküvőre, illetve arra, hogy eltartson addig, amíg befejezem a főiskolát, és szülök egy gyereket. De egyből teherbe is estem az esküvő után, így halasztottam egy évet fősulin, és mire diplomáztam a gyerek ment az oviba, én meg dolgozni. Azóta ketten tartjuk el a családunkat, de ha én ismét teherbe esnék, akkor sem lenne gond, ha én nem hoznék haza fizetést.

Most arról, hogy a férjem hogyan teremtette meg a hátterünket. A férjemnek a lakása nagyszülői örökségből volt, bár azt eladta, mert nem felelt meg az ízlésének, és annak az árából vett egy számára megfelelőt, ide költöztünk össze. Autót saját spórolt pénzből vett, használtat, de luxus kategóriás autó volt. Ő vállalkozó, akkoriban indult be a dolog, mikor házasodtunk, és azóta ez tart szerencsére, nem nagyon fenyegeti veszély, és okosan fektet be. Azóta több is van neki. Mikor lediplomáztam elköltöztünk abból a lakásból, mert elég kicsi volt, és egy új építésű lakóparkban vettünk egy nagyobb lakást, mert később szeretnénk több gyereket, így már előre terveztünk a 4 szobával.

Szerencsésnek érzem magunkat, de egyébkén magam körül azt láttam, hogy az évfolyamom fele szült, mire lediplomáztunk. Szóval nem ritkaság. Csak van aki kevésbé jó körülmények között is vállal gyereket, van aki vár arra, hogy egyszer jobb lesz.

Nekem a volt osztálytársaim közül (általános, gimi és OKJ) összesen 4 babás anyuka van.

Az egyik egy roma lány (hozzáteszem a normális fajtából) a második összejött egy 43 éves arab pasival és tőle született gyereke (milliárdos a hapsi, de apja lehetne) a harmadik 10 évvel idősebb pasival házasodott össze, a szülők vettek nekik lakást, a negyedik meg 17 évesen véletlenül lett terhes, de már elvált a férjétől, a nagyszülőkkel neveli a gyereket.

Hát én ezzel úgy vagyok hogy persze jó lenne, én szeretnék pl, de nincs hozzá társam, meg mondjuk még van időm. Ja és munkám sincs. Lakásom mondjuk van, mert örököltem.

23/L

19-21 évesen saját lakás amiért ő dolgozott meg nincs, maximum ha külföldön dolgozót pár évet.

Ezeket a lakásokat vagy örökölték vagy hitel van rajta.

Nekem elég sok volt osztálytársam már Anyuka mindegyiknek kivitel nélkül hitelre vett lakást, aki meg nem az albérletben él.

Én is azt tapasztalom, hogy ilyen idősen, vagy idősebb pasit fog magának az ember lánya, aki már megteremtette azokat a körülményeket, ahova mehet a családalapítás, vagy szülői segítség állt igen keményen a háttérben.

Nehéz kérdés ez és bevallom kicsit aggodalommal is tölt el. Olyasmi helyzetben vagyunk a párommal, mint ti, bár mi még tanulunk mindketten. A párom most végez, én jövőre.

24 leszek mire lediplomázok és egy kis spórolt pénzen kívül nincs semmi másom, amihez nyúlhatnék, az sem sok mindenre elég sajnos a mai viszonylatokban!

Jelenleg ott tartunk, hogy vagy sok sok milliós hitelt kell a nyakunkba vennünk a párommal, ha kezdeni akarunk az életünkkel valamit, vagy albérletben halunk meg, esetleg beállunk a sorba és mi is elhúzunk az országból, amint lehet!

A volt osztálytársak és jelenlegi évfolyamtársak közül nálunk mindössze egy anyuka van, ő 19 évesen szült a semmibe. Roma ugyan, de nagyon jó családban nőtt fel, normális értékrenddel, gimnáziumba csont nélkül került be és végezte is azt el. A szülei és a párjai szülei segítették őket egy pici, de takaros lakáshoz, ott éldegélnek. A csaj most 23, otthon varrogat, a mostmár férje pedig Ausztriában dolgozik. Ahhoz képest ahogy indultak, elég jól eléldegélnek.