Miért tették ezt?

Nálam ugyan ez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy nem volt fiatalabb tesóm. Na és persze engem folyamatosan megaláztak anyámék. 18 évesen elköltöztem, azóta nem tartom velük a kapcsolatot. Persze nem volt ilyen egyszerű és rövid az út odáig, míg megelégeltem a rosszindulatot, de ez életem eszenciája. :-) Azóta saját családom van, gyönyörű gyerekeim, és bár két házasságom ment tönkre, mégis boldog vagyok és szinte elfelejtettem a gyerekkoromat.

Neked csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálj meg beszélni a szüleiddel, talán nem annyira rosszindulatúak, mint az enyémek. Ha sikerül, nagyon sokat nyersz vele, hidd el! Nekem is nagyon sokszor hiányzott, hogy nincs normális családom... :-(

Szia!

velem ugyaz ez ment évekig, mint veled:

édesapám halála után anyámnak lett új pasija, én ekkor voltam 6éves. a pasi addig volt velem jó arc, amíg be nem vágódott anyámnál úgy igazán. majd 3év múlva megszülette a közös gyerekük...-nekem lett így egy féltestvérem.

onnantól kezdve én voltam a plusz személy, ők meg 3an a család. ezzel még úgy nem is lett volna olyan nagy problémám, hiszen soha nem tudta volna átvenni az apa szerepét az a pasi, csak a féltestvér megérkezése után a szemében egy nemkívánt személy lettem: egy hihetetlen alattomos fickót képzelj el. írok ehhez néhány példát: minden reggel suli előtt valamennyire rendbe raktam a szobámat, hogy délután ne kelljen annyit pakolnom, ha hazaérek a suliból. egyik napról a másikra vettem azt észre, hogy valami nincs rendben, hiszen én rendet rakom, de délután kupi lesz a szobámban úgy, hogy nincs otthon senki nappal, csak a macska. egy ideig betudtam a macska szokásainak a dolgot, de amikor azt vettem észre, hogy ekkora rendetlenséget (ruhák szétdobálva az egész szobában) nem tud csinálni egy 3kilós macska, akkor elkezdtem gyanakodni, hogy biztos a hapsi csinálja ezt, hogy feldúlja a szobámat, hiszen voltak neki ilyen idióta dolgai.

említettem anyámnak a dolgot, de le se sz@rta, így csak tűrtem. egyik nap, már tényleg betelt a pohár és közöltem anyámmal, hogy csináljon valamit, beszéljen az ürgével, mert tuti, hogy az ő keze van a dologban.

ennél a beszélgetésnél ott volt az öcsém is, és csak csendben ült feltűnően. anyám rákérdezett nála, hogy tud e erről valamit és a válasz számomra nem volt meglepő: igazam lett, bevallotta az öcsém, hogy a faszi csinálta ezt, minden reggel megvárta, míg én elmegyek otthonról és elkezdte a szobámban való rombolást (anyám korábban ment dolgozni, ekkortájt már nem volt otthon). na akkor anyám rendbe rakta, befejeződtek ezek a dolgok.

a kaját folyamatosan eldugta előlem mindig, vagy felzabálta az összeset.

nálunk is volt az a dolog amit te írtál: családi összejöveteleken engem észre sem vettek, mert ott voltak a kisebb gyerekek.

folyamatos volt a lelki terror, anyám élettársa tett róla, hogy ne érezzem jól magamat a saját házamban (ugyanis azt én örököltem édesapám után). a nevemen soha sem szólított, állandóan gúnyneveket aggatott rám,anyám ez ellen nem szólt semmit úgy befolyásolta ahogy csak tudta.

18évesen úgy hozta a sors, hogy eltudtam kötözni onnét: eddigi életem legjobb döntése volt.

annyit mondanék neked: higgy magadban, legyen önbecsülésed, higgy abban, hogy mások találhatnak benned olyan dolgokat amiket szerethetnek- nekem ez vált be, hogy tudtam, vannak kívülállók a családon kívül, akik szeretnek. persze ehhez meg kell találnod a megfelelő barátokat. ne folytsd el magadba a gondolataidat, vagy az érzéseidet, mert komoly problémák adódhatnak belőle.

engem sem hallgattak meg soha én is csak szidást kaptam, ha rossz kedvem volt...- de hittem abban, hogy ennél már csak jobb lehet és így is lett.