Jogosan bánt ez a kijelentés?

Párommal fél év együtt járás után szakítottunk. Értelmes emberek módjára "váltunk el", nem volt sem ordibálás, sem semmi hasonló drámai jelenet, mondhatom azt, hogy baráti a viszonyunk.

Egy hete villámcsapásként ért a felismerés, hogy késik a menstruációm. Mindig rendesen szedtem a fogamzásgátlót, sosem késtem vele. Rengeteget stresszeltem az utóbbi időben, szóval az is közrejátszhat. Vettem egy tesztet, negatív lett. Exemet rögtön értesítettem (ő kérte, hogy ha ilyen van, azonnal szóljak neki, az elejétől szeretné tudni a dolgokat). Rögtön kikötötte, hogy ha terhes vagyok elvetetjük. Ha logikusan végiggondolom, akkor igazat adok neki, mert nagyon sok dolog összejött, de egy betegség miatt nem biztos, hogy lehet gyerekem, és itt a másik oldal: megvan és én eldobom?

Ez az egyik dolog, ami nagyon bánt. A másik az, hogy miután ma ismét megkeresett, hogy megkérdezze mi a helyzet (változatlan, azóta sem jött meg), közölte, hogy ha terhes vagyok, akkor beszélgetnünk kell. Én mondtam, hogy ez oké, de biztos, hogy nem telefonon, meg interneten, majd elmegyek ÉN HOZZÁ személyesen. 100 km-re lakik tőlem, Sopron mellett egy faluban. Rögtön közölte, amint ezt mondtam, hogy hát majd Sopronba leülünk egy padra.

Szerintem ez pont nem az a téma, amit egy padon ülve kell megbeszélni.

Jogosan bánt, hogy lehet, hogy állapotos vagyok és így kezeli a helyzetet? Ne értsetek félre, én nem akarom zsarolni, sem ráerőltetni egy gyereket, egyszerűen bánt az, ahogy kezeli ezt az egészet. Oké, nem akarja, de az, hogy még oda sem mehetek hozzájuk, hogy nyugodt körülmények között megbeszéljük...ezt kicsit soknak érzem.

Ti mit gondoltok róla?

(Kérem ne kerüljön át másik kategóriába, nem a terhesség a fő témája a kérdésemnek. Köszönöm)

27N