Tényleg nekem kéne ellátnom?

Nagymamámnál élünk a férjemmel mert újítjuk a lakásunkat, viszont ő most elutazott egy hétre, gyógyfürdőbe mert beteg. Itt él a nagybátyám is, külön házban, de egy telken. Nyáron lesz 40 éves és szó szerint egy putrit csinált a lakásából. Szóval most én főzök rá is meg én csinálok helyette mindent. A nagymamám nagyon elkényeztette, a mai napig a pici fiának gondolja, megcsinál helyette mindent, azonnal ugrik ha a fia mond valamit. Sokszor volt olyan hogy mamám jött haza hullafáradtan munkából és akkor állt neki sütit sütni mert nagybátyám édességet kívánt. A minap kint voltam a konyhában mosogattam és nagybátyám jött fel hogy éhes. (Egyébként egész nap alszik, nem csinál semmit, csak enni jön fel) Mondtam hogy van gombapaprikás egye meg nyugodtan, erre mondja nekem hogy főzzek neki tésztát. Elmondtam neki hogy én nem az anyja vagyok, nem fogom kiszolgálni. Utána mondta hogy hát jó, akkor kéne csinálni hozzá krumplit, megcsinálom-e? Mondtam hogy nem, ő is megtudja. Anyukám ezt elmondta mamámnak és ő még engem hurrogott le hogy miért nem szolgáltam ki a pici fiát. Én elmondtam neki, hogy egész nap meg sem álltam, takarítottam utána, meg elmosogattam helyette. Ezzel nem is lenne baj, ez oké, még a kajáját is megcsináltam volna nagyon szívesen (ma is én főzök neki paprikás krumplit) de aznap meg sem álltam és baromi fáradt voltam (várandós vagyok, ezért merülök ki nagyon hamar). Szóval én voltam a hibás hogy miért nem szolgálom ki. Anyukám is elmondta mamámnak hogy nagyon elfogult vele szemben.

Általában nappal alszik és éjszaka jön fel enni, ma is arra keltem hogy tele a mosogató, tegnap este is főzött valamit, és kérdeztem hogy ugye elmosogatod? Mondta hogy nem, ki van zárva, de beteszi a többi edényhez. Megjegyzem, soha életében nem mosogatott el maga után.

A kérdésem az, hogy most én vagyok a hülye és valóban ennyire ki kéne szolgálnom őt?