Ti mit tennétek a helyemben?

Mi is igy leszünk lassan,csak én a nő vagyok.

Ugyanannyit keresünk,nekem minden pénzem megy a közösbe,párom viszont eddig otthon lakott,és kb 50ezret adott a szülőknek,plussz vásárolt is.

Összeköltözés után ha akarunk valamire menni,ez nm fog beleférni,az én fizum meg ami neki marad,nem elég.

Viszont a szülök nagy házikóban laknak jó helyen.

Oldják meg.Két embernek nem kell hatalmas ház.Adják el,vegyenek egy 2 szobást,azt bőven ki tudják fizetni.

Jezssus!! ITT TARTUNK??? Ez döbbenet! Választani, hogy melyik ujjamat harapjam?

A másik, hogy döbbenetesen sok olyan kérdés van, hogy mit tegyek, ha a párom így meg úgy... Álljon meg a menet! Akivel egy életre tervezek azzal nem lehet olyan dolog, amit ne lehessen megbeszélni! Vagy mivan? Megyünk "amerikába"? hogy majd pszihologushoz járunk beszélgetni???

Amúgy meg voltak már nagy szerelmeim, de nincs az az Isten, hogy elforduljak a szüleimtől!!! Na persze velük is lehet beszélni, hogy változik a világ. Változik a felállás. Kompromisszumot kell találni! NEm irígyellek!!! Kitartás!!!

Nekünk közös számlánk van az első héttől (nem viccelek)a férjemmel. Ő sokkal többet keres. Ő ragaszkodott hozzá, hogy legyen közös számlánk, mikor megismerkedtünk és a megtakarítását is egyből oda tette egy összegben.

Persze ebből is lehetnek visszaélések, de azt szerettük volna, hogy baj esetén mindketten hozzáférjünk. Eltelt 7 év és van 3 gyermek. A szüleinket inkább "természetben" támogatjuk. Segítséggel vagy vásárlunk ezt-azt. Szívesen támogatnánk mással is, de akkor a közös jövőnk, a három gyermekünk jövője nem lesz biztosítva.

Én szülőként nem fogom elvárni a gyerekeimtől, ha még éhen halok akkor sem, hogy támogassanak, amikor van külön életük már és van hova költeniük. Ha a hölggyel hosszú távra tervezel, család, közös élet, gyermek, akkor igenis mellette kell állnod és mindkettőtöknek közös kasszát kell üzemeltetni, ez úgy korrekt. Egyébként könnyen rámegy ez a kapcsolatod és később is a többi.

üljetek le, beszéljétek meg, hogy nem fogsz hátat fordítani a szüleidnek sem, hiszen ők neveltek fel.

viszont senki ne VÁRJA el, hogy osztogasd a pénzed.

szerintem osszátok be a fizetéseteket - ami marad a rezsi után.

x összeg a közösbe (esküvőre, gyerekre, váratlan kiadásokra),

x összeg a szüleidnek (nem annyi, amennyit ELVÁRNAK hanem amennyit tudsz adni úgy, hogy azért mégiscsak a saját életedet éled),

és

x összeget köss le magadnak, amihez nem tudsz hozzányúlni, ami a TIÉD, hiszen te dolgoztál meg érte.

az a jó, ha van közös bankszámla is, de privát is mindkét félnek.

ha nem tudod megbeszélni a menyasszonyoddal, akkor lehet, hogy nem ő a hozzád való. a pénz alapkérdés, fontos, hogy gördülékenyen, szinte automatikusan szülessen megoldás, vagy ha nem, mert különböző beállítottságúak vagytok - hát mindkét fél engedjen. ez az én véleményem

mi 3 éve vagyunk együtt - magától megy, hogy ki mit fizet. Mindketten gyűjtünk, csak magunknak. Ha kell valamire a másiknak, adunk, és nem kérjük vissza. akkor sem, ha drága. kivéve, ha az egyik fél KÖLCSÖNT kér. Úgy törleszt, ahogy akar, ahogy tud.

Ő fizeti ha elmegyünk valahova beülni vagy enni stb(majdnem naponta), én meg a kaját, háztartási cuccokat otthonra, a rezsit felesben. soha nem került szóba, hogy ez probléma lenne, mert szerencsére hasonlóan gondolkodunk erről.

30N

A szüleid felnőtt emberek.

Oldják meg a dolgaikat.

Neked már a menyasszonyod lesz a családod, vele törődj!

Azért írom ilyen nyersen, mert anyám ugyanezt csinálta velem.

Elvárta, elkérte, és el is tette a pénzemet, én meg nyomorogtam egyedül, aztán a párom fizetéséből éltünk, mert "szegény" anyunak kellett a lóvé.

Anyám meg is mondta, hogy ő inkább éhezett, de mindent odaadott az anyjának fiatalon, így tegyek én is.

Így tettem, amíg a párom JOGOSAN! be nem sokallt.

Azóta látom, hogy micsoda érzelmi zsarolás áldozata voltam.

Anyám dolgozott, volt pénze, de volt képe elnézni, hogy én csak kenyeret eszem kenyérrel.

Nála meg dugig volt a hűtő, a szekrény fagyival, csokival, finomságokkal, mondván: "Kell, ha valaki jön hozzám, meg kell kínálnom!"

Aljas, undorító játszma volt ez, semmi más!