Pszichiáterre lenne szükségem?

Apa nagyon utál, és én ha meglátom, vele kell lennem egyre töbször elsírom magam. Anyával elváltak. Anya egy kicsit szegényeb, de negyon jófej, lehet vele hülyülni. Apa gazdag, a családja is az,és komolyabb. Szeret takarítani meg minden. Egyik déeőtt mondja, hoy menjek és segítsek neki takarítani. Én mentem, mert szeretek, de ő ezt nem hiszi el. Megmutatta az egyik wc-n, hogyan kell kipucolni, utána odaadta a flakont, és odaállt mellém, és nézett. Én felnyitottam a wc-t és látam, hoyg van benne valami papír, ezért lehúztam. Ezen elkezdett kiabálin, hogy miért húztam le, úgy lefolyok a wc tisztító. Mondtam,hogy addig megcsinálom a másik wc-t amig lefolyik ennek a faláról a víz. Ezen is elkezdett ordibálni. Rányomtam a perem alá a tisztítószert, de még sose csinőáltam ilyet, és nem tudtam, hogy kell fogni. Ezen is elkezdett kiabálni, hogy hogyan fogom. Utána mondta,hogy sikáljak ki a zuhany mellett, én nekiáltam, de elkezdett kiabálni, hogy csináljam gyorsabban. Aztán itt már nem bírtam visszafoyltani, elkezdtem sírni. Erre rámordít, hogy mi a bajom. Én meg aztmondtam, hogy van egy dudor a fülem mögött. Erre elvitt orvoshoz. Ott látták,hogy ki van sírva a szemem, és megkérdezték, hogy mi a baj. n azt mondtam semi, de tovább faggattak, és újra elkeztedm sírni. Innen újra hazamentünk, de útközben leordította a fejemet,hogy rá akarom küldeni a gyámügyet, és hgy elvisz pszichiáterhez, mert ő tud nekem segíteni. Aztán átmentünk ebédelni az anyukájához. Próbáltam velük kedves lenni, de anniyra szőrszálhasogatóak, hogy nem bírtam. (pl ha megkérdezik, hova megyek, azt mondom megyek lovagolni, akor erre azzt mondják, hogy na és min szoktam lovagolni. Talán kutyán? És amikor velük vagyuk ezeket a rossz vicceket kell hallgatnom.) Este apa hazaért, és megnézte,hogy jól porszívóztam-e fel. Utána azt mondta, hoyg ügyes voltam. de nem mosolygott. Aztán megint elment valahova, és addig tanultam az ebédlőasztalnál. Aztán pont végezem a tanulással, és akkor nyitot be. De nem apa nyitott be, hanem a barátnője. Én meg pont akor csaptam be a könyvem, és akartam elmenni. Miután elment a nő utána apa ordítozni kezdett velem, hogy hogyan lehetek ilyen bunk, hogy meglátom a barátnőjét, éls becsapom a könyvem, és elvonulok. (véletlen egybeesés volt, de nem hitte el). Másrészt azért nem szeretek a vendégek előtt kintlenni, mert nőtt 3 csúnya pattanás a homlokomra, amiket elvakartam, és nagyon szégyenlem. Este még megpróbáltam kibékülni apával,úgy,hogy írtam neki egy képeslapra egy verset,hogy én nagyon szeretem őt, méha nem is úgy tűnik. Reggel visszaadta nekem, hogy nem érdekli, nem kell neki ilyen szar papír.Mindig kérdezi, hogy mi a bajom, de én egyszer már elmondtam neki, amikor azt mondta, hogy nem lesz mérges, és megpróbál változtatni, ha vele van a baj. Akor az volt, hogy úgy beszélt velem, mint egy 7 évessel. Nem tartotta be az ígretét, hogy nem lesz mérges akor is kiabálni kezdett.(ez már régeben volt), Szóval mostmár nem merek neki elmondani semmit, mert félek,hogy mi lesz. El szeretném neki mondani, hogy szívesen takarítok, és hog ylegjobb tudásom szerint csinálok mindent, de nem hsiz nekem.