Mit tegyek? Hogy legyen túl rajta? Úgy érzem nem nem bírom már.

Hibáid voltak, amit ő váltott ki???

BIztos, hogy ez volt a tökéletes kapcsolat?

Hát, én kételkedem....

Mindenhez idő kell.3 nap után normális, hogy így hiányzik meg minden.

Légy sokat a barátaiddal, és próbálj meg negatívan gondolni az exre-milyen hibái voltak,megbántott e..ilyenekre.

A barátnőmmel 3év után szakított a Párja és nagyon odavolt érte a lány. Hetekig sírt, Ő sem akart élni, a metrón napszemüvegben utazott, h ne lássák, h zokog. Elege volt mindenből. Abbahagyta a fogamzásgátló szedését is, mert Neki úgysem lesz soha senkije. Az Édesanyja is azt mondta, h nagyon aggódik, nem tudja, mikor lesz új kapcsolata, de évekig tuti nem és akkoris csak nagyon óvatosan. Ez volt 2 éve.

Fél élvre a szakítás után megismerkedett kutyázás közben egy férfival, aki teljesen levette a lábáról és nagyon más volt, mint az előző párja. Szépen lassan hétről hétre olyan kapcsolat alakult ki közöttük, hogy úgy érezték 100 éve ismerik egymást... Nyáron összeköltöztek, ősszel már várandós volt, Januárban összházasodtak és most 2hónapos a kisfiuk, akit imádnak!! Neked is sok boldogságot és sosem kell elkesederni, hiszen mindig lehet még jobb, csak hinned kell benne!! Légy pozitív és járj nyitott szemmel. A sors és az őrangyalaid majd segítenek!

Nem tudom, milyen a viszonyotok most, de egy régi szakításomnál az exemet nagyon megviselte a dolog, és mi úgy intéztük, hogy utána még felhívhatott, amikor akart, elmondta, mi van vele, írt nekem levelet, és egy idő után (pár hónap) egyre ritkultak a hívások, és egyszer csak már azt hallottam, hogy új barátnője van. :)

Nem tudom, ez nálatok megoldható-e, de nála nagyon megkönnyítette az "átmenetet", és segített neki megszokni az új felállást. De ehhez az is kell, hogy ő ne áltasson téged, és te ne könyörögj és ne vallj szerelmeket neki, hanem csak annyi a lényeg, hogy a megszokás és a bizalom/barátság ne hirtelen, fájdalmasan szakadjon meg.

Szóval nem tudom. Azt még azért megírom, hogy én ezt a magam részéről nem csinálnám. Inkább keményen bírnám a kiképzést, mert hidd el, elmúlik. De az exemnek jó volt így.

Nagyon nehéz ez a helyzet!

Én is több mint két év után szakítottam anno az első szerelmemmel, ő dobott engem! Nagyon padlóra vitt a dolog, akkor voltam 17éves. Középsulis voltam, nap mint nap feléjük kellett járjak, mert ott lakott a sulimhoz közel és muszáj volt arra járnom, mert csak így tudtam eljutni a suliba! Láttam, nem egyszer, hogy az új csaj nyitja ki a "szerelemem" ablakát, amit valamikor én tettem meg, kinyitja a kaput (és kiállnak kocsival), amit valamikor én tettem meg, be ül az autóba, oda ahol az én helyem volt. A volt barátomat sosem láttam azután, ügyelt arra, ne fussunk össze.

Meg kell "gyászolni"

Ez a gyász egy bizonyos fajtája, igen el kell temetnünk magunkban a múltat, és meg kell őrizni a szép emlékeket, tovább kell lépni. Hidd el, most még nem tudod, de számodra van még boldogság, van remény!

Nehéz lesz, de túl jutsz rajta! És csak egyedül tudod megtenni, mert ez csak a tiéd volt! Sok szerencsét a továbbiakhoz!

Szia!

Mindenkinél más az az idő,ami alatt kiheveri a volt párját.Nem lehet ezt megjósolni...

De a lényeg, hogy el kell fogadnod a döntését,és nem szabad arra gondolni,hogy egy csődtömeg vagy,illetve arra meg végképp ne gondolj,hogy többé már nem lehetsz boldog!

Igenis minden esélyed megvan a boldogságra,te is megérdemled ezt:-)A volt párodnak nem kellettél,hát vessen magára.Legalább megtudtad,hogy nem voltatok mégsem egymáshoz illőek,és számodra csak jobb férfit hozhat a sors,mert jobbat érdemelsz!

Azért meg felesleges magadat idegesítened,hogy már pedig neked Ő kell,mert őt szereted.Az élet bizony megy tovább,még ha szomorúak,dühösek,kedvtelenek is vagyunk...

Mindenképp mozdulj ki,találkozz a barátaiddal,beszélgess velük minél többet,ők is azt fogják mondani amiket mi itt leírtunk már:) Kezdj el kicsit magaddal,a lelkeddel,testeddel foglalkozni!